A cannes-i kritikusok idei kedvence egy olyan 162 perces film volt, amely nem látványával vagy történetével hódított, hanem furcsa karaktereivel, bizarr és feszélyező (de annál viccesebb) jeleneteivel, valamint az egész mélyén dobogó szívvel.
Cannes-on a (film)világ szeme, mi pedig rendhagyó módon számolunk be idén az eseményekről: tudósítónk írott pillanatképeket küld, naponta többet is, úgyhogy afféle „csiripelésekből” összeálló tudósításunk folyamatosan fog frissülni. Stay tuned!
Bergman, Fassbinder egy-egy pszichológiai drámájára és humorában a Jarmusch-féle dialógusokra emlékeztető szigetcsoportok között valahol el lehet helyezni az Alle Anderen című filmet is, egy kisebb szigetecskére. Szardíniára utazik „vakációzni” a film két főszereplője, Gitti és Chris.
A vasárnap esti utolsó gong után kellett egy kis levegő, így hazafele a Potsdamer Platzon éjfél körül végigbaktatva még meg-megálltunk a Cinemaxx, a Cinestar és a kétfelől piros szőnyeggel szegélyezett Potsdamer Straße és az improvizált L’Oréal-stúdió előtt. A fesztivál utolsó pillanatai tocsogó sárban, hópelyhekkel, a megszokottnál nagyobb forgalommal zajlottak.