A két román színésznő, Maia Morgenstern és Oana Pellea először játszik együtt nagyvásznon a 17. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál reklámfilmjében, amely Ingmar Bergman ikonikus alkotását, a Personát parafrazálja.
Az örökérvényű, transzcendens, démoni szépséget, és ezzel egyidejűleg a halálra ítélt, kiteljesedésre képtelen szerelmet hivatott bemutatni Mircea Eliade 1936-ban írt regénye, a Domnișoara Christina, mely szerzőjéhez méltón folklórral, okkultizmussal és történelemmel telített. Alexandru Maftei a fantasztikus regényből megrendezte ugyan az „első román horrort”, azonban a remek irodalmi alap és a szinte 1,2 millió eurós költségvetés csupán egy csillogó-villogó, esztétikailag pontra tett, de mélységtől és jó forgatókönyvtől mentes filmre futotta.
Negyedik alkalommal szervezték meg a magyar napokat a Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon. Az események a bevált recept szerint zajlottak: válogatás az előző év magyar játékfilmjeiből, neves meghívottak és ijedt moderátorok, három kondérnyi gulyás és koncert a Bánffy-palota kertjében.
Elek Judit Visszatérés című filmjének is ítélt támogatást az Eurimages, az Európa Tanács filmalapja a szervezet legutóbbi, párizsi ülésén – írja az index.
1976 óta nem készült mozifilm Nagyváradon, abban a városban, mely valaha a Kárpát-medence egyik kulturális fellegvára volt. A szeplős című román film elkészülte óta sokan csak egy kisjátékfilm forgatásáról hallottak, amely valamikor a kilencvenes évek közepén készült itt. Szünet ide, szünet oda, lehet, hogy épp ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkészülhessen a „legnagyváradibb” film. Negyed század után egy elvándorolt váradi srác, aki később a filmes szakmánál kötött ki, úgy érezte, hogy első saját filmjét itt, a szülővárosában forgatja le, sok nagyváradival, egy nagyváradiról… Nagyváradról.
Első nagyjátékfilmjének, a Bolondok énekének forgatása közben szülővárosában, Nagyváradon faggatom Bereczki Csabát, aki sajátos meggyőződéssel nyilatkozik életről, szakmáról, műfajról és perspektíváról. A MOKÉP vezetőegyéniségeként, illetve tevékeny alkotóként még nem mindenki számára megszokott konstellációba állítja film és filmkészítés paramétereit.
Nela, a kávésdobozzal, amint lábát az asztalra feszíti; Lola, aki ijedten utazik bőröndjén, majd fergeteges kupléba kezd; az egyetem belső udvarán elbukó, sziluettként kirajzolódó filozófusasszony: emlékek ezek, a memória is létmódja a színészetnek. És mi minden egyéb? – Maia Morgensternnel Kolozsváron beszélgettünk.
.jpg)
