Egy hetedik kerületi kávézóban, szerda este hatkor, a mai ötödik kávémmal és Szirmai Mártonnal négyszemközt. Fesztiválokon besöpört díjakról, dokumentumfilmezésről, fikcióról a Szalontüdő, Az elsüllyedt falu, a Mecsek kincse alkotójával.
Meggyötört arcú, gyanús külsejű figura egy hatalmas, ragasztószalaggal összefogott dobozt cipel be éppen a híd alá. Ekkor két rendőr lép hősünkhöz, és igazoltatja. – Állj, ennyi! Magyarázza meg nekik valaki, hogy ez egy forgatás, Gyula a főszereplő, és a dobozban egyelőre csak valami álnehezék lapul, ne vegyék el tőle, különben miből fog előmászni a kicsi Barni a következő jelenetben?
A VII. Filmtett-Duna Műhely alkotótábor résztvevői listája az elmúlt hetekben – a visszalépések és a vonal alattiak előbbre lépése nyomán – kissé átalakul. Ugyanakkor csatlakozott hozzánk egy nemzetközi filmes workshop is néhány mexikói és amerikai résztvevővel.
A Hargita megyei Csíkszépvízre költözött idén a Filmtett–Duna Műhely tíz napos tábora azért, hogy immár ötödik alkalommal nyújtson tanulással egybekötött gyakorlási lehetőséget a filmes kísérletezésre, ismerkedésre, közös alkotásra és eszmecserére.
Ezekkel a szavakkal „bíztatta” a negyedik filmes tábor megrögzött vegetáriánus lakóit a panzió főpincére, amikor az utolsó napok egyikén az ebédnél halat szolgáltak fel nekik. Szóval a tábor tíz napja alatt szinte bármi megtörténhetett…
