Mi történt? – A filmipar digitális átállásáról

2020. április 9. – írta Wheeler Winston Dixon

Wheeler Winston Dixon filmesztéta, a Nebraska–Lincoln-i Egyetem tanára sötét jövőt fest a digitalizált filmiparról.

Tömörítési hiba – Glitch-esztétika a videójátékok médiumában

2018. február 10. – írta Iszlai József

A digitális játékok valóságreprezentációját erős stiláris alakzatként definiálja újra a grafikusan leképezett glitch, amely hibát jelölő funkcióján túl sajátos jelentésrétegekkel ruházza fel virtuális valóságainkat.

Katasztrófaturizmus – Avagy miért szeretjük a rossz filmeket?

2018. január 22. – írta Pernecker Dávid

Senki nem akarhat olyan filmet készíteni, mint A szoba és a hozzá hasonló felismerhetetlenségig összeégett filmhullák, de azért akad belőlük jó pár. Ennek pedig sokan örülnek, de vajon miért?

Számítógéppel generált üres tekintetek – Az Uncanny Valley-jelenségről

2015. július 16. – írta Pernecker Dávid

Ha a „természetellenesség rejtélyes völgyében” járok is, nem félek a gonosztól. Egy tökéletlenül animált embertől viszont nagyon is.

Plakátmagány – A filmplakát retorikájáról

2006. június 15. – írta Virginás Andrea

A Pilinszky János négysorosából idézett címbe ezúttal – önkényesen – beillesztem a magam toldalékát, mégpedig oly módon, hogy azt jelentse: a plakátnak a magánya. A film érzékletes, izgő-mozgó világához képest a plakátok egyedül is vannak, mozdulatlanok is, mégis hatalmas terhet kell laptestükkel cipelniük – a teljes film súlya nehezedik rájuk. Ismertetés, figyelemfelkeltés és jóindulatú reklám lenne a feladatuk, ám oly módon, hogy ebből maguknak majd semmit sem tarthatnak meg. Mielőtt a szánalomtól el is pityerednék, hadd szögezzem le: film és az őrá vonatkozó plakát között több szinten is determinált, s épp ezért gyönyörűségesen komplex (lehetne) a kapcsolat.