Fiatal erdélyi magyar filmesek versenyeznek a Docu Art Festen

2018. október 9. – írta a szerk.

A romániai dokumentumfilmek 2012 óta évente megszervezett bukaresti szemléjén több erdélyi magyar alkotás is szerepel.

Erdélyiek erdélyiekről VI. – Zágoni Balázs: A püspök reggelije; Püsök Botond: Nyugalom van

2018. október 3. – írta Ferenczi Szilárd, Zsizsmann Erika

Két erdélyi alkotó két dokumentumfilmje két életmentőről: egy püspökről, aki már történelmet írt, és egy szívsebészről, aki most írja.

A láttatás mezején – Fischer István rejtett öröksége

2018. január 10. – írta Miklós Szilárd

Fischer István munkássága gazdagon kínálja a lehetőséget történelmi, elméleti és politikai szemléletek konkrét beágyazódásának kutatására. Filmes pályája a 20. század második felének történelmi időszakán keresztül a jelenbe hozza a modernitás minden drámáját és ígéretét, megvalósult, visszafojtott és máig lappangó erőit. Kifejezésre juttatja a fasizmus és a holokauszt okozta traumákat, az ún. „népi demokráciák” gyorsított ütemű modernizációját és bigott cenzúráját, valamint – már napjainkhoz közelebb – a neoliberalizmus piaci etikájának kulturális imperializmusát.

A meggyőzés lépcsőfokai – Halász Glória: Mi ez a cirkusz?; Hajdu, Tóth-Ridovics, Gálovits, Kővári: Kanzoli; Nagy Viktor Oszkár: Székely derbi; Vargyasi Levente: Tehenesek; Ambrus Emese: Európa kis utcája

2017. október 3. – írta Ferenczi Szilárd, György Szidónia, Berecki Beáta Hajnalka

Egy fogathajtó verseny székely módra, tejtermelő gazdák mindennapi küzdelmei a fennmaradásért, egy külföldről hazatérő színésznő, és egy peches rendezőasszisztens, akinek Erdély egy eldugott csücskéből kell filmszereplőt beszereznie egy nagyjátékfilmhez – négy dokumentumfilm a mai erdélyi valóságról. Az ötödik kilóg a sorból, pedig akár itthon is játszódhatna: egy artistatársulat tagjainak mindenütt küzdelmes és egyben csodálatos az élete. A négy filmben az a közös, hogy megtekinthetőek lesznek a 17. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemlén.

A dokumentumfilmekre összpontosít az idei Filmtettfeszt

2017. szeptember 22. – írta a szerk.

Nem csupán versenyprogramja, hanem a versenyen kívül műsorra tűzött alkotások révén is a dokumentumfilm műfajára összpontosít az október elején 17. alkalommal, 12 erdélyi városban megszervezendő Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle.

Keserű Erdély sok cukorral – Csibi László: A kastély árnyékában; Kós Károly; Édes Erdély, itt voltunk

2016. március 31. – írta György Szidónia

Csibi László dokumentumfilmjei azáltal válnak széleskörben is élvezhetővé, hogy mindvégig elfogulatlan odaadással beszélnek az erdélyi múltról. Az interjúk dominanciája nem csak szerethetőséget kölcsönöz a filmeknek, hanem úgy mossa el a történelmi események és a jelen közötti papírszagú határokat, hogy azok érdeklődését is felkelti, akik nem kimondottan rajonganak a történelmi témájú dokumentumfilmekért.

„Ismerje meg minden kiránduló az igazi természetet" – Jeney Ádám filmoperatőr emlékezete

2008. december 23. – írta Hantz Lám Irén

A filmszakma iránt érdeklődők többsége valószínűleg nem tud róla, hogy a 40-es évek végén egy bukaresti székhelyű román filmstúdió, a Sahia létrehozásánál öt erdélyi fiatalember bábáskodott: Placsintár András, Horváth István, Szeler Ervin, Patakfalvi Ferenc és az operatőr Jeney Ádám, aki idén, november 18-án lett volna 80 éves – erről a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében emlékeztek meg nemrégiben.

A gesztusok hangja – Lakatos Róbert: Csendország

2003. június 15. – írta Virginás Andrea

A sokszoros fesztiváldíjas dokumentumfilm közismert összefoglalója – „süketnéma kisfiú fotógéppel fedezi fel a világot” – mintha pont azt a hamis harmóniát sugallná, amely csakis a fogyatékosság átesztétizálása folytán születhetne meg. Véleményem szerint Lakatos Róbert filmje épp ezt igyekszik elkerülni.