Már a Grand Caféban megrendezett legelső nyilvános vetítésen sem teljesen hangtalanul, hanem élő zenei kíséret mellett pörögtek a Lumière testvérek filmjei. Igaz, ekkor még nem igazán használhattuk volna a mai értelme szerint a szót, de a filmzene gyakorlatilag egyidős a mozgóképpel. Az egyre népszerűbbé váló vetítések hatására megjelenő első mozik is mind alkalmaztak legalább egy zongoristát, akinek egyetlen feladata az volt, hogy rögtönzött játékával aláfesse a vásznon pörgő képsorokat. Jóllehet, ennek az improvizatív klimpírozásnak volt egy sokkal prózaibb szerepe is: a zenekíséret segített elnyomni az akkor még igen hangos vetítőberendezések kattogását is.
Jelentjük, Baz Luhrmann elkészítette a Moulin Rouge! ikerfilmjét. A nagy Gatsby hamisítatlan Luhrman-film, érzelmes melodráma leheletnyi film noir-hatással, 3D-ben.
Luhrmann ezúttal hazája történelméből farigcsál grandiózus mítoszt, továbbra is következetesen adagolva rendezői ars poeticáját. A Moulin Rouge tragikus tündérmeséjét hátrahagyva, ezúttal a történelmi eposz mezejére kalandozott gyönyörű színésznőjével, Nicole Kidmannel, hogy Ausztráliába kalauzolja idealista hívőit.
Luhrmann ezúttal hazája történelméből farigcsál grandiózus mítoszt, továbbra is következetesen adagolva rendezői ars poeticáját. A Moulin Rouge tragikus tündérmeséjét hátrahagyva, ezúttal a történelmi eposz mezejére kalandozott gyönyörű színésznőjével, Nicole Kidmannel, hogy Ausztráliába kalauzolja idealista hívőit.
Azt gondolhatnánk, hogy Hollywood és Shakespeare nehezen férnek össze, de amint Rómeó és Júlia történetének két legújabb filmadaptációja bizonyítja, a filmipar amerikai centruma és az angol klasszikus nagyon is jól kijönnek egymással. Baz Luhrmann 1996-ban újból közönség elé tárja a tinédzser szerelemesek tragikus történetét William Shakespeare’s Romeo and Juliet című filmjében, pár évre rá pedig John Madden a színdarab megszületésének történetét meséli el egy kosztümös, kvázi Shakespeare-életrajzban, a Shakespeare in Love (1998) címűben. Mindkét film közönségsikernek örvend annak ellenére, hogy két teljesen különböző megközelítésről van szó. Az egyik Rómeó és Júlia napjainkban játszódik valahol Verona Beach-en – amely leginkább Mexikóvárosra hasonlít –, a másik Rómeó és Júlia pedig csak néhány jelenet erejéig elevenedik meg, egy kosztümös film kontextusában.
No business like showbusiness – tartja a mondás, valamint az ausztrál direktor, Baz Luhrmann, mint
arra Moulin Rouge! c. musicaljével immár három mozira duzzadt filmes
karrierje a legfőbb bizonyíték. Merüljön bár bele rendezéseivel a táncversenyek
világába (Kötelező táncok), Shakespeare “neoreneszánszába” (Rómeó és
Júlia) esetleg a századforduló Párizsába (Moulin Rouge!), vágya,
hogy a nézőt igazi showmanként elvarázsolja, vitathatatlan. Luhrmann a film
Versace-je: pompázatos, provokatív, csiricsáré, szélsőségesen emocionális,
szenvedélyes, szexis, pazar.
