Tegnap mutattak be Budapesten egy témájában egyedülálló, adatbázisának tartalmát tekintve igazi kulturális gyöngyszemeket közzétevő honlapot. A www.diafilmmuzeum.hu létrejöttéért a Laterna Magica Bt., a Diafilmgyártó Kft. és az OSA Archívum fogott össze, tartalma pedig egy lelkes gyűjtő, Bíró Ferenc több évtizedes munkájának köszönhető.
Egyszerű és szerény dizájn, áttekinthető rovatszerkezet: a Virtuális Diafilmmúzeum1 büszkesége nyilvánvalóan a feltöltött és még feltöltésre váró, összesen több mint 5500 diafilm, amihez nem szükséges cifra körítés.
A portál katalógusában jelenleg kb. 2000 cím szerepel, a felsorolt filmek több mint fele van feltöltve. Az on-line gyűjtemény folyamatosan bővül, párhuzamosan a forrásaként szolgáló, „tapintható” diagyűjtemény anyagának feldolgozásával. A Bíró Ferenc által 35 év alatt összegyűjtött, teljességében feltöltendő diagyűjtemény „rendelkezik az 1920-as évektől napjainkig megjelent oktató, ismeretterjesztő és szórakoztatási célokat szolgáló diafilmek és diasorozatok érdemi teljességével. A kollekció legrégebbi tekercsei a Falu Urániájának és a Budapest Székesfőváros Pedagógiai Filmgyárának kiadványai közül valók. Jelentős részét képezi a múzeumnak a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium és a Népművelési Minisztérium Beszélő képek című sorozata, amely az 1950-es évek diafilmkiadását reprezentálja. Szinte teljesnek mondható az Oktatásügyi Minisztérium Szemléltető Filmkirendeltsége, valamint az Iskolai Filmintézet kiadásában megjelent tekercsek. Majdnem hiánytalan a Magyar Diafilmgyártó Vállalat mese- és ismeretterjesztő szalagjaiból álló állományrész” – áll a legelső, A gyűjteményről szóló menüpontban. A filmeken kívül a gyűjtő számos, a diafilmnézéssel, valamint a diakészítés technikájával kapcsolatos tárgyat és dokumentumot őriz, vetítőkészülékektől kezdve a diákat kísérő hangfelvételekig és a gépek műszaki dokumentációiig.
A bal oldalon elhelyezett függőleges menüsor második pontja több alapos tanulmányban foglalja össze a magyar diafilmezés történetét a kezdetektől a hordozó újjászületéséig: egyes filmek digitalizálásáig és CD-n való terjesztéséig, illetve a legújabb diafilm-kiadásokig. A tanulmányokat gazdag bibliográfiai hivatkozás és egy szintén a diafilm jelenségével foglalkozó linkgyűjtemény egészíti ki.
Az oldal szépségét egyértelműen a feltöltött diák anyaga adja: lehetetlen nem belefeledkezni a lapozható képgaléria formájába öntött diafilmek nézegetésébe. Csipkerózsika vagy Pinokkió meséje, (az úttörő) Nyuszi Pista vagy Róka Rudi kalandjai, vagy az Öreg néne őzikéje – számos rajzstílus, ötlet, alkotói rutin, színek és alakok mesebeli kavalkádja – mellett megnézhetjük a Monte Cristo grófját vagy A tizenöt éves kapitány diafilm-változatát (utóbbi egy a portálra feltöltött kéttekercses diafilmek közül). A feltöltött gyűjtemény erőssége az „elfelejtett” diafilmekben rejlik: oktató, ismeretterjesztő vagy propagandacéllal készült diafilmek szép számban váltak most internetes formában közkinccsé. Ízes-kedves kordokumentumok az olyan diafilmek, mint pl. az A bizsu mindig divat, és ma már megmosolyogtató propagandafilm az Ádáz ellenségünk a kulák. Találunk itt több, egyértelműen a külföld számára gyártott, angol feliratos diafilmet is (pl. az Aladdin és a csodalámpa vagy a Holle anyó). Az egyes képek kattintással nagyíthatóak. Igen nagy kár, hogy sok film esetén ütközünk néhány kedvcsináló képkocka után az „Ez a diafilm jogvédett! Nem áll módunkban teljes terjedelmében közölni” feliratba, többek közt a Jankovics Marcell-rajzfilmek alapján készült diafilmek esetén.
A menük alatt címkefelhő segít az eligazodásban, és ugyanerre szolgál az (olykor nehézkesen működő) keresőfelület is.
Az új weboldal hiányosságának, ugyanakkor ígéretének is érezhetjük a feltöltendő filmek helyén tátongó fekete mezőket, de az oldalon megjelenő tanulmányoknak sem ártana egy alaposabb szöveggondozás. Két menüpont – a Blog és a Rólunk írták – a következő időszakban fog értelmet és tartalmat nyerni. Az eredeti, a portál indításakor az internetre költöztetett gyűjteményt bemutató első menüpont alapján hiányolhatunk egy (vagy több) olyan menüpontot, amely az említett technikai felszerelések, diaberendezések, dokumentumok és egyéb „kiállítási tárgyak” fényképezett vagy szkennelt változatait tartalmazná.
„A diafilm – a hagyományos vetítőgépen, kézi továbbítással vetített állóképes filmszalag, amelyhez felolvasott szöveg, szabad mesélés vagy kommentálás, esetleg zenei aláfestés tartozott – ma reneszánszát éli. Ahogyan a tömegessé váló színes digitális fényképezés automata beállításaihoz képest egyre értékesebbé válik az egyedi odafigyelést igénylő, korlátozott technikai lehetőségek között készült fekete-fehér művészfotó, úgy válik egyre értékesebbé a szülő és a gyerek számára a szülők aktív közreműködését igénylő diavetítés is a távszabályzóval kezelt DVD-lejátszóhoz képest, amivel a gyerek elfoglalja magát és nem zavarja a szüleit.” Így foglalták össze az on-line diafilmmúzeum szerkesztői a sajtónak küldött bemutatkozójukban a diafilmezés jelenét. Két nyilvános diavetítést is terveznek: egy felnőttekhez szólót április 28-ára, egy mesevetítést pedig a gyermeknaphoz kötődően, május 29-én. Mindkét vetítés helyszíne a budapesti OSA Archívum, a kísérőszövegeket színészek tolmácsolják.2
1 Az oldal tegnap délután óta döcögősen működik.
2 Bár nincs elég nagy publicitásuk, hasonló vetítések Kolozsváron is léteznek: az ország egyetlen diafilm- és diavetítő-forgalmazója, a Koinónia Kiadó könyvterében heti rendszerességgel, szerda délután 4 órai kezdettel ingyenes diavetítésen vehetnek részt szülők és gyerekek.