A legnevesebb győri kulturális esemény, a valamilyenség felvállalásával képes szerelmeseivé tenni látogatóit és évről évre visszavonzani az arra tévedő érdeklődőket, ami egy fesztivált is épp olyan karakteressé tud lenni, mint egy napokig kísértő, jólmegformált filmbéli jellem.

A Fényírók fesztiváljának felvállalt küldetése a hagyományos és a modern kettős tisztelete, ütköztetése vagy párhuzamba állítása, valamint a szokványostól eltérő, a „felkapott" ellenében működő, mégis értéket felmutató produkciók, filmek bemutatása széles közönség előtt. Célzottan specifikus, és rétegnek szóló. Legfőbb ismertetőjele: lelke van.

Az eleinte főként rövidfilmfesztiválként ismert rendezvény kísérő koncertjei mára a filmekkel azonos hangsúlyt kapnak. Párhuzamosan workshop is zajlik, konferencia van minden évben, egyre erősebb jelenléte van a fotográfiának. A környező kisebb települések Magyarországon és szomszédos országokban is az események otthonává válnak pár napra. Idén a győri helyszínek túlterjeszkedtek a város határain. Nem burkolt szándék az üzenet: a sok kulturális csemege nemcsak a kiválasztottaké, és nemcsak a (bel)városiaké.

Az utolsó nap égszakadásából a cirka húsz férőhelyes Káldi terem gépházába is jutott eső. A dokfilmes blokk ismétlését nem szakították meg, holott a szomszéd teremben zajló díjnyertesek vetítése miatt, itt összesen két néző volt. A becsurgó vizet vedrekben hordta ki a gépész srác, a feliratokat vetítő munkatárssal karöltve, lábujjhegyen.

Éjfél van. Szimultán több koncert és filmvetítés, és ha kilépsz a pici udvarra, ott erotikus mesét mond valaki, erős tájszólással. Előfordulnak programban nem szereplő, spontán akciók is: fiatalok csoportba verődve sámlit festenek, vagy hipphoppos népzenei buli kerekedik a Rómer-ház udvarán.

A „wave" úgy viselkedik mint egy arcátlan kamasz, nem akar felnőni. Nem akar többnek tűnni, mint ami. Nincsenek VIP fogadások, vörös szőnyegek, limuzin. Öltönyös embert sem látni, tán Bălănescu, a jólismert, román származású hegedűművész és a győri polgármester a kivétel. Becsúsznak hibák, ez nem a koncepció része. Néha torzul a hangosítás, csúszik a felirat. A záróünnepségen dadog a tolmács, a közönség kijavítja.

A fesztivál védjegyeként elhíresült esetlen madárfigura sem szigorú esztétikai mérceként hajol a fesztivál fölé, hanem inkább arra a temérdek élményanyagra emlékeztet, amivel a rendezvény évente megajándékoz. A Mediawave a legszeretnivalóbb botcsinálta fesztivál a világon, közvetlen, őszinte hangulata mindezidáig verhetetlen.