Vákár Balázs fővilágosító számos külföldi és magyar nagyjátékfilm (legutóbb A nyomozó és a Lányok), reklám, és videóklip világításában vett részt. Mátyássy Áron Utolsó idők című nagyjátékfilmjének forgatásáról érkezve arról is mesél, hogy miért fontos, hogy egy fővilágosítónak legyen búvárvizsgája, miért kell rendszeresen kútba ugrania, és hogyan lehet jól bevilágítani egy lakást.
Mit csinál a fővilágosító egészen pontosan? Hogyan tudnád a legegyszerűbben elmagyarázni?
Egy reklám, játékfilm vagy videóklip forgatáson bizony kellenek lámpák, azokat a világosítók kezelik. De valóban volt már arra példa, hogy elintéztem annyival, hogy villanyszerelő vagyok, és akkor azt nem kellett tovább magyaráznom.
Ez stimmel, a világosítók világosítanak, ezt értem. De mit csinál a fővilágosító?
Tulajdonképpen az operatőr jobb keze vagyok. Megálmodja, hogy mit szeretne, én pedig próbálom megvalósítani azt. A munkám azzal kezdődik, hogy az operatőrt elkísérem a terepszemlére, hogy megismerjem a jelenet helyszínét. Ide a fővilágosító intézi az áramot, ehhez általában aggregátort szoktuk használni. Ezen felül a fővilágosító dolga a csapat összeszervezése (hány világosító kell), az eszközpark összeállítása (hány lámpa kell) és helyszínre szállítása. A gyártással folyamatosan egyeztetni kell, hogy mindez mennyibe fog kerülni.
Milyen eszközökkel dolgoztok?
Ezzel kapcsolatban változó a fővilágosítók hozzáállása: én például nem használok fénymérőt, igyekszem a szememre hagyatkozni. Két dolog miatt: az operatőr a saját fénymérőjével dolgozik, és nem jó, ha az enyémnek az esetleg eltérő (lemerült az elem, rosszul van beállítva stb.) értékeit mondom be. Fényforrás és takarás viszont a kereteken, flag-eken túl bármiből lehet: a Nap, a Hold, utcai lámpa, asztali lámpa, csillár, reflektor, egy tükör, az ablak, az órád, de egy egész buszon is világíthatsz keresztül. Most nemrég egy pici sminkes tükörrel derítettem, mert egy tücsköt kellett megvilágítani makróban, és csak ezzel fértem oda hozzá.
A fővilágosító hol helyezkedik el a stábhiearchiában?
Az operatőr jobb keze, aki a világosítók élén áll, akik a legnagyobb részleget képezik általában egy forgatáson, ezért elég fontos szerepük van. Mondok egy példát. Nagyon szűk költségvetés esetén a producer diktálhat lehetetlen feltételeket. Ilyenkor az én vállamat nyomja a döntés terhe, hogy mit mondok erre: bevállalom vagy sem. Aztán amikor ez a film besöpör minden fontos díjat a filmszemlén, akkor jó érzés, hogy odajön a producer, mondván ez nélkülem nem sikerülhetett volna. Jól esik, hogy ezt mondja, de van is benne igazság. Nagyon fontos az, hogy odaállsz egy produkció mellé, mert akkor valószínűleg a többi részleg is kitart. A fővilágosító számításai is irányadók lehetnek egy kifizetésnél: ha mi bevállaljuk a 14 órát, akkor ez hivatkozási alap a producernek a többi részleg felé. Hogy ebből van-e visszaélés, vagy sem, az már egy másik kérdés. Ha az embereim bérét nevetségesen alacsonyra becsülik, akkor nem biztos, hogy elvállalhatom. Általában ugyazokkal az emberekkel szoktam dolgozni, megvannak a fix világító csapatok, igyekszem számukra a maximálisan legjobb lehetőségeket megteremteni. Alacsony költségvetések esetén természetesen lehet trükközni: a nagyobb jeleneteknél lehet 20 világosító két napon át, aztán meg senki, vagy az éjszakai forgatásokon több ember, de annak a kárára, hogy a nappalban nem biztos hogy elegen vagyunk, lassabban dolgozunk és tovább tart az átállás stb.
A filmtörvény életbe lépése után hazánkba áramló külföldi bérmunkák és koprodukciók kapcsán folyamatosan visszatérő téma a szakemberhiány, a szakemberképzés problémája Magyarországon. Te hogyan látod a helyzetet?
Ez így van, nem nagyon vannak megfelelő képzettségű szakemberek. Nekem sem olyan az angol nyelvtudásom, mint amilyennek lennie kellene. A szakmai nyelvvel soha sem volt gondom, előfordult, hogy a forgatásra rendelt szinkrontolmács nem értette, hogy mit akar a rendező vagy az operatőr, a magyar világosítók viszont igen. Inkább a forgatáson kívüli életet nehezíti meg, amikor a forgatás után el kell menni sörözni.
Én csak a Sparks működésére látok rá, de az biztos, hogy ha helyt akarsz állni a piacon, akkor viszonylag sok emberből álló, differenciált csapatra van szükség. Ki kell mondani, a munkánk segédmunkából is áll: meg kell fogni a kábelt, oda kell rakni a ládát, satöbbi. Tavaly többen jöttek oda hozzám, hogy szeretnének világosítók lenni, és én levittem őket forgatásokra, hogy nézzék meg, hogyan dolgozunk. Én is így kezdtem a tanulást 15 évvel ezelőtt a Mrs. Arris Goes to Paris forgatásán. Ha még ezután is tetszett nekik, akkor meg kellett tanulni az eszközök pontos nevét. Utána lehet elkezdeni azt, hogy mire használjuk azokat. Eltelik mininum fél év, mire a munkára valaki egyáltalán alkalmas lesz, és be tud kötni egy ötös szpotlámpát. Mert ehhez kell tudnia, hogy hol van az aggregátor, milyen áramok vannak, és hova lehet bekötni ezt az adott izzót. Be kell vallanom, a mai fiatalok számomra nagyon furcsák. Nem ambiciózusak, nem akarnak csinálni semmit, hiányzik belőlük a szakmai alázat. Pedig ehhez a munkához kell egyfajta elhivatottság, mert anélkül elég nehéz. Ha az operatőr lekéri az összes lámpát, odavisszük, feltesszük. Ha végül két izzó maradt égve − hát akkor így jártunk, tőlünk azt kérték, hogy az összeset szereljük be. Itt jönnek be a tévedések és félreértések, itt kezd egymásra fújni a stáb. Mert az asszisztens csak azt látta ebből, hogy feleslegesen szarakodnak a világosítók, és miattunk áll a forgatás, holott mi az operatőr kívánságát teljesítettük feltétel nélkül. Ez tehát lényegében egy olyan segédmunka, ami a művészetet szolgálja ki.
A honlapodon láttam, hogy különféle speciális tudásod is van: búvár-, és ipari alpinista vizsgád is van.
Nagyon szeretem a nem hagyományos fővilágosítói munkát. A kihívást. Többek között ezért is tettük le a munkatársaimmal együtt a búvárvizsgát, hogy a víz alatti lámpákkal is tudjunk dolgozni, hiszen most már Etyeken van egy ilyen felvételekre is alkalmas stúdió. Az alpinista vizsga a rögzítéseknél jön jól. Nemrég egy Lancia-reklámot forgattunk a Nemzeti Múzeum előtt, és az operatőr kért egy óriási lámpát. Minden testet másként kell világítani a tükröződések miatt, az autók esetében nagyobb fényfelületeteket kell használni, mint amikor a két színész beszélget. A gyártás nemet mondott a lámpára, mert két és fél millió forint volt a napidíja. Úgyhogy az operatőr lerajzolta a lámpát, mi meg megépítettünk: akkora volt mint két busz egymás mellett, tele lámpával, fehér anyaggal fedve. Összesen két tonnát nyomott, úgyhogy ragaszkodtam az ötventonnás daruhoz, mert ez a két tonnás lámpa ment fel a stáb fölé. Ilyen esetekben érzem hasznosnak, hogy van egy ipari alpinista vizsgám, így tudom, hogyan kell stabilan rögzíteni. Változik a világ, alkalmazkodni kell. Régen Richy (Romwalter Béla, a Sparks vezetője – szerk.) felnézett az égre, és megmondta, hogy mikor hol lesz éppen a nap, hogyan világítsunk. Ma a laptopon ott van mindenkinek a Sunpath nevű program, és azt nézi meg.
Elég fiatalon lettél fővilágosító. Ez számodra a szakma csúcsa?
A Sparks vezetője, Romwalter Richy szokta mondani, hogy a Vili bácsi (Zsigmond Vilmos – szerk.) tudja a szakmát ötösre, Richy tudja négyesre, a többiek meg akármilyen jók, örüljenek a hármasnak. Valóban fővilágosító vagyok, de hozzájuk képest sehol sem tartok. Számomra a mai napig fantasztikus élmény Vili bácsival dolgozni. Nemrég egy Nokia-reklámban Romwalter Richy világított neki, de én is mentem, csak azért, hogy ott lehessek. Ezért mondtam, hogy nagyon fontos ebben a szakmában az elhivatottság. A porcelánbaba esetében a Sparks és a Duna közösen adta a világosító kapacitást, felesben. A világosítókkal folytatott beszélgetéseimből egyértelműen kiderült, hogy nem keresünk mi annyival sokkal többet a reklámokból, mint ők a tévében, csak mi szó szerint imádjuk a munkánkat. Nehéz megérteni ezt az elhivatottságot, de én könnyen beszélek, mert imádom, amit csinálok. Mindig kérdezik, hogy ezt az őrültséget miért csináltam, én meg mondom, hogy „Mert azt mondta az operatőr!", és akkor kérdezik, hogy: „Ha az operatőr azt mondja, hogy ugorj kútba, akkor kútba ugrasz?" A válaszom, hogy igen, kútba ugrom.
Mikor ugrottál utoljára kútba?
Utoljára Erdély Matyi kérésére a Deltában. Mundruczó Kornél rendező és Erdély Matyi operatőr megálmodta, hogy az éjszakai forgatásban szeretne egy erős fényű Holdat. Úgyhogy mi nem aludtunk, egész nap ezen dolgoztunk. A holdfény része az még oké lenne, de a Duna-deltában nincs semmi szilárd, nemhogy daruskocsi. Végül egy elég korhadt fa tetejéhez rögzítettük a főfényt adó lámpát. A mocsaras területen mellcsizmában közlekedtünk, és egy ilyen helyen áramot vezetni sem feltétlen életbiztosítás. De végül nem volt semmi gond, ott van az a Hold, csak éppen az elkészült filmbe nem került be, de ez egy másik történet.
Nagyon sok külföldi produkcióban dolgoztál, reklámokban, klipekben és játékfilmekben egyaránt. Mennyire más a külföldi munka, mint a magyar?
A magyar szakembereknek sokkal több mindennel kell tisztába lenniük, a külföldiek sokkal jobban rá vannak állva egy szakterületre. Engem azért szerettek, mert olyan dolgokat is tudtam, amit mások el sem vártak tőlem. Magyarországon minden a fővilágosítóhoz tartozik: a flagek, a takarások, a nagykeretek, a lámpák, és azok rögzítése, minden. Az I, Spy készítésekor úgy szétszedtek minket, hogy nem is nagyon beszélhettünk egymással. Az egyik világítócsapat odahozta és letette a lámpát, lekábelezte, aztán jöttek a gripesek, akik betették a flaget. Magyarországon elképzelhetetlen, hogy külön legyenek gripesek és világosítók. Ha oda kell állni egy 4 x 1 méteres kerettel deríteni, akkor azt is mi csináljuk meg. Külföldön nagyon szét vannak szedve a részlegek, ezért aztán nem is tudnak egymás munkájáról. Ennek megvan a hátránya: az operatőr elmondja a fővilágosítónak, hogy mit szeretne, a fővilágosító elmondja a key gripnek, a key grip a best boy gripnek, akik jó esetben megcsinálták, de lehet, hogy még ők is tovább adják a feladatot. A végén már nem is az az információ jutott el a sor végéhez, mint ami elindult, és nyilván nem az lett a végeredmény, amit eredetileg szerettek volna. Ennek a professzionális, specifikált szisztémának is megvan a maga előnye, de egyben nagyon sok hibalehetőség is adódik.
Tudsz még filmet nézni, vagy főleg a megoldásokra, trükkökre, kunsztokra figyeled?
Mivel viszonylag sok reklámban dolgozom, ezért nagyon szeretem nézni a reklámszpotokat a filmek előtt és között. Ez is beteg dolog: a feleségemmel, aki sminkes-fodrász, és a kislányommal, aki eddig még csak A nyomozóban kapcsolt be néhány lámpát, ülünk a tévé előtt, és sikongatunk, hogy ezt az anya csinálta, ebben az apa dolgozott, és megy a családon belüli egészséges rivalizálás. Ilyenkor nagyon idegesít, amikor a feleségem mondja, hogy nem kapcsolódik a szereplő haja, mert én arra fel sem figyeltem, én jobban szeretem a kész terméket figyelni. Ha a hibákat veszem észre, akkor az már régen rossz.
Hogyan képzeljük el a lakásod? Minden sarok be van világítva rengeteg lámpával?
Valóban, elismerem, kicsit fénymániás vagyok. Ha feleségemet kérdeznéd, szerinte a maximumot hoztam ki, de én még tudnék elhelyezni fényforrásokat a lakásban, csak ő nem engedte. A legfontosabb, hogy lehessen szabályozni a fényerőt, és több, külön szabályozható fényforrás legyen. A mennyezetet például több kis lámpa világítja meg, ami egy jó szórt fényt ad. De emellett fontosabb helyi fényeket is elhelyeztem, ezek is külön szabályozhatók és kapcsolhatók: bútorba, szekrénybe építve. De nekem még ez is kevés, én még tennék néhány helyre lámpákat.
Bővebb info: http://www.lightinside.net
