A romániai könyvesboltok filmes szakirodalmának felhozatala nagyrészt a Taschen albumaira korlátozódik, így örömujjongással üdvözöltem Marian Ţuţui kötetét. Címe – Orient expressz: a román film és a balkáni film (Orient Express: Filmul românesc şi filmul balcanic) – alapján arra számítottam, hogy a szerző a román film történetét a balkáni filmművészet tágabb kontextusában helyezi el.
Ez azonban teljesíthetetlen vállalkozásnak tűnik: egy kötetben felépíteni egy földrajzi és politikai szempontok szerint meghatározott terület filmes termésének az egységes történetét és stilisztikai elemzését; és a hiányosan feldolgozott román filmtörténetet elhelyezni ebben a történeti és stilisztikai elemzésben. Ha valaki eredményesen kísérelheti meg egy ilyen nagyszabású téma megvitatását, az Marian Ţuţui, aki doktori disszertációját is ebben a témában írta, mind a román, mind a balkáni filmről írt könyvet (A román film története / O istorie a filmului românesc – 2004; A Manakia fivérek avagy a mozgó Balkán / Fraţii Manakia sau Balcanii mişcători – 2004), és nem mellesleg 14 éve a Román Nemzeti Filmarchívum főszerkesztője, tehát könnyen hozzáférhet a forrásanyagokhoz. Azonban ennyi tapasztalat és háttértudás is csak egy irányba vezet: a könyv központi kérdésévé a balkáni identitás és a geopolitikai háttér kölcsönhatása és meghatározása válik; a film először mint mediális tükör jelenik meg a filmtörténeti kötetben, ami azt mutatja, hogy „Nyugat-Európa” milyennek látja a Balkánt és ez hogyan hat ki a térségben lakók identitástudatára, mire sarkallja a helyi alkotókat, hogy milyennek mutassák magukat. Komplex kérdésnek számít egy olyan régióban, ahol sokféle kultúra él együtt és amint azt a műfajokról és jellegzetességekről szóló fejezetben ki is fejti, az etnikumok közötti keveredések, a konfliktushelyzetek igencsak meghatározzák a helyi filmeket is.
A különböző országok filmes iskoláinak történetét felvázolva, a helyi sztereotípiák és történetek beazonosításán át Ţuţui megközelítése afelé tart, hogy bebizonyítsa a nemzetközi filmművészetnek fontos eleme ez a sajátos balkáni érzékenység. Lenyűgöző a filológiai pontosság, a források nagy száma, a történelmi és szociológiai magyarázatok szabatossága és az, hogy úgy tűnik, minden kijelentést alá tud támasztani számadatokkal, de néhol elvész az olvasmányosság és a nemzeti filmgyártások leírásában főként a legkézenfekvőbb alkotókat és fordulatokat tárgyalja.
Kevés a 300 oldal több nemzet történelmének, sajátosságainak és filmgyártási történelmének bemutatására, leginkább épp csak említésszerűen kerül elő egy-két név vagy filmcím országonként. A helyiként megnevezett műfajok és stílusbeli sajátosságok is inkább a nyugat-európai Balkán-képnek megfelelően vannak kialakítva és történelmi eseményekre visszavezetve. A szerző minden alfejezet elején tisztázza az adott műfaj tulajdonságait, több példát hoz mindegyikre, elhelyezi a nemzetközi filmgyártás kontextusában, érzékletes és rendszeres képet ad a kedvelt műfajok kialakulásának okairól és körülményeiről, népszerűségüket és a gyártási időrendi sorrendet is figyelembe véve. A román film története különösen a betyáros, a globalizációnak kitett és a diktatúrát bemutató alkotások tárgyalásakor kap hangsúlyt, kiemelve azt is, hogy a kortárs román filmek folyamatosan reflektálnak a diktatúra szereplőik életére tett hatásáról.
Csak két nemzetközileg elismert alkotó kap alfejezetnyi teret, mert általuk szintézis formájában is meg tudja mutatni a Balkánra jellemző helyzeteket: a görög Theo Angelopoulosz és a szerb Emir Kusturica. Az előbbit, mint a közelmúlt politikai-történelmi krónikását mutatja be, aki entelektüell főszereplőinek emlékei révén mondja el Görögország történetét. Kusturicát azért emeli ki, mert az „etno”-filmek gyártásán túl képes volt bátran és derűvel bemutatni politikailag érzékeny témákat is, bár ezzel sok támadás célkeresztjébe került és sok vitára adott alkalmat. A két rendező filmjeiben Marian Ţuţui megtalálja a különböző történelmek közös nevezőjét, a temperamentum és az egzotikus történetek iránti igényt, amihez a régió lakosainak érzékenysége is hozzájárul. Így sikerül meggyőznie az olvasót, hogy valóban beszélhetünk összefüggő balkáni filmtörténetről és filmművészetről.
Marian Ţuţui: Orient Express: Filmul românesc şi filmul balcanic. Noi Media Print, 2008.
.jpg)
