Mindenki titkolt vagy kevésbé titkolt vágya, hogy kedvenc filmjeit és karaktereit viszontláthassa egy ezeknek szentelt másik filmben. Nos, az én hasonszőrű álmom még mindig beteljesületlen, de örömmel jelentem, hogy a vérbeli Star Wars-rajongók készíthetik (t)rekeszizmaikat egy kis együgyű, de annál szórakoztatóbb csillagközi utazásra.
Nem tartozom a földtől elrugaszkodott Star Wars- és Star Trek-rajongói klubba, de azért témában vagyok, hogy ki, kivel, mikor, hogyan és miért? – kell ismerni ezeket a filmeket, mert ellenkező esetben a valódi poénok 99%-a értelmetlen lesz, filmünk pedig azonosul egy Cool túra-szerű, minden humorosságtól mentes, retardált vígjátékkal. Tehát Kyle Newman második nagyjátékfilmje, a Fanboys igazából csak hűséges fanoknak ajánlott, de azoknak nagyon!
1998-ben járunk. Néhány Star Wars-mániás fiatal, Eric, Windows, Hutch és Zoe rájön, hogy barátjuk, Linus, halálos betegsége miatt már nem fogja megérni a franchise néhány hónap múlva bemutatásra kerülő legújabb mesterművét, a Star Wars I. – Baljós árnyakat. Egy őrült szikrának köszönhetően elhatározzák, hogy behatolnak George Lucas birtokára, a Skywalker ranchre, és a roppant nemes cél érdekében még a bemutató előtt megszerzik a filmet. A karakterek kissé átlagosak, a road trip kissé unalmas és fröcsög a kliséktől, ám igazából a történet csak egy „rossz” kifogás, hogy valamire fel lehessen szúrni az összegyűjtött poénokat és cameókat – hiszen ezek adják a film lényegét.
A csattanók leginkább a fiatalok utazása során elhangzó benfentes poénokból állnak össze. Útjuk során találkoznak legfőbb ellenségükkel, a Star Trek-rajongói táborral: a trekkie-k azzal húzzák ki a dugót, hogy illetlen szavakkal illetik a starwarsosok már-már szentté avatott hősét, Han Solót. Néhány, van Damme-ot is megszégyenítő harci mozdulat után hőseink lerendezik az ellenséget, majd további – most meg nem említendő – kalandok után végül az ellenséges tábor Kirk kapitánya, maga William Shatner juttatja el a fiatalokat George Lucas birtokára.
A film egyik legérdekesebb aspektusa az, ahogyan a szerzői jogok és az internetes letöltögetés egyre égetőbb kérdéséhez viszonyul. Az öt, felnőni alig akaró örök-kamasz célja ugyanis – illegálisan, ingyen megnézni A Filmet – majdhogynem felszentelődik a filmben, amire még a nagy George Lucas is áment mondott (hogyne mondott volna, az ő máját hizlalja aszteroida méretűre!). Mekkora rajongó kell legyél, hogy a filmlopás bocsánatos bűn legyen, sőt, hőstett? Vagy egy halálos betegség még jobban megfelel a célnak? A kérdések zavaróak, s a filmben rájuk kapott válaszok talán túl egyértelműek – még akkor is, ha a rajongók szépen megtanulják a leckét és a többiekhez hasonlóan a premier napja előtt sátorban alszanak a mozi előtt.
Lehet, hogy kreatívabb lett volna egy picivel kritikusabb hozzáállás a rajongás tárgyához, ekkora nagy „fankodás” ugyanis másfél órán keresztül elég egyoldalú tud lenni. Hálistennek az alkotók azért egy kis fricskát megengedtek maguknak: a film legvégén elhangzó kérdés kicsit kárpótol a sok ismert poénért és szituációért. Nem mondom el, mi az a kérdés, nem spoilerezek: tessék rajongóhoz hű módon „betörni” az alkotókhoz és megnézni a filmet, majd rendszeresen feltenni magunknak és a filmiparnak.
