Tévésorozatot nézni már nem ciki dolog, az utóbbi évtized sitcomjait nézni pedig egyenesen menő, és nem mellékesen jól is lehet szórakozni rajtuk. Húsz perc a leghibbantabb figurákból és a legelborultabb ötletekből is nagyon tud működni, így hát megpróbáljuk röviden bemutatni kedvenc futó vígjátékainkat. Első körben A stúdió (30 Rock), a Balfékek (Community), az Agymenők (Big Bang Theory) és az Így jártam anyátokkal (How I Met Your Mother).

Midlife crisis, csak lazán

Craig Thomas, Carter Bays: How I Met Your Mother / Így jártam anyátokkal

A mai amerikai sitcom rajongóinak kötelező ismerni a Friends (Jóbarátok) sorozatot. Kedvelni persze nem kell, mert a Szex és New York, vagy a Kaliforgia (Californication) után olyan érzésünk támad, mintha a novíciáknak szánt promóanyagot vetítenének nekünk. A How I Met Your Mother végső soron olyan mint a Friends be-extasyzva és bekokainozva. Az egyszerűség kedvéért hívjuk csak HIMYM-nek, mert a magyar fordítás, mint oly gyakran, túl szabadon értelmezi a sorozatot. Az Így jártam anyátokkal amúgy szinkronnal is élvezhető, az angol változat néhány szójátékát viszont nehéz lefordítani.

Az alapszitu egyszerű: adott öt szereplő, akik a húszas éveik vége felé „midlifecrisisolnak”. A főszereplő Ted lehetne Nyilas Misi is: kicsit lúzer, feleségjelölteket (ebből sok van) keres, és rendszerint pofára esik (ilyen helyzetből még több van). A sorozat párocskája, Marshall és Lily a kapcsolatok szokásos bugyrait járják végig, szakítással, kibéküléssel, lakásvásárral: ellenpólusuk az örök-öltönyös, egyéjszakás nőcsábász, Barney, illetve Robin, aki a helyi bulvártévé gályáját húzza. A sorozat bája merészségében rejlik: a szereplők berúgnak, szívnak (amit a korhatárra való tekintettel stílusosan szendvicsként jelenítenek meg a készítők) és sokat szexelnek, mindezek mellett meg élik a nagyvárosi huszonannyisok életét. Mindez kissé valószerűbbé teszi a cselekményt.

A sorozat kerettörténete (miszerint Ted 2030-ban tizenéves csemetéinek meséli a sztorikat) akár irreleváns is lehetne, ám az egész történetsor jobban emlékeztet a harsányan végigröhögött kocsmai beszélgetésekre, mint a szokványosabban értelmezhető sitcom-ok világára. A magyarázat egyszerű: Craig Thomas és Carter Bays, a sorozat írói korábban David Letterman showműsorához írták a poénokat: a rövid és ütős karaktert pedig a saját produkciójukra is továbbvitték. A legtöbb sitcom esetében a rendezőket gyakran cserélik: a HIMYM esetében azonban a textilszéken nem cseréltek nevet, mindet az a Pamela Fryman vezényelte le, aki korábban a Two And A Half Men (Két pasi és egy kicsi), valamint  még jónéhány sikeres sorozat stáblistáján is feltűnt.

Az ötös kalandjai a hetedik évadnál tartanak: ez sajnos kezd érezhetővé válni, a kacagások már többször jönnek az epizódok hanganyagából, mint a kanapéról. Persze attól még kerülnek vicces helyzetek, ám a szereplők közti viszonyrendszert már nem nagyon lehet csűrni-csavarni. És a nagy poént még nem is említettük eddig: a címben szereplő anyukából jóval kevesebbet láttunk, mint Demi Moore bájaiból a Striptease-ben…

(kb)

Médiamasszázs

Dan Harmon: Community / Balfékek

Akiknek a faliszőnyegébe van hímezve „a médium az üzenet” McLuhan-szlogen és valamennyire tudatosan bámulja a kis képernyőről áradó hatalmas mennyiségű történeteket, az imádja (vagy imádni fogja) a Communityt. Olyan méretű (ön- és más-)reflexív mém-, trópus- és klisévadászat, utalás- és kikacsintástenger tiszteli meg ugyanis a tévéket általa, amit azelőtt ritkán, esetleg egy-egy sorozat egy-egy epizódja erejéig láthattunk. Ez a sitcom ugyanis egy sitcom a sitcomokról, és nemcsak: filmekről, zenékről, játékokról, képregényekről és mindenről, ami média.

Pedig pont olyan sorozatként indult, mint mindegyik más félórás vígjáték. A koncepció az volt, hogy egy fiktív coloradói állami főiskola egy igencsak színes évfolyamát kísérjük végig. A community college, vagyis az állami/közösségi fősuli tudniillik az óceánon túl egy alacsonyabb rendűnek tartott oktatási forma, gyengébb mint a sok pénzbe kerülő egyetemek. Ide olyanok járnak, akik már túl idősek, túl nincstelenek, túl lusták etc. egy „igazi” főiskolai oktatáshoz, vagy horribile dictu büntetésből kényszerülnek a padokat (újra)koptatni. Így kerül egy tanulócsoportba a jóképű, de magánakvaló exügyvéd, Jeff; az ökotudatos és politikailag túlkorrekt szőkeség, Britta; a palesztin popkultúrabuzi filmes, Abed; haverja, a megbukott fekete exfocista, Troy; a csinos, ártatlan, jótanuló zsidólány, Annie; a vallási fanatikus, duci Shirley és a múlt századból visszamaradt, fehér hajú, rasszista vállalati eltartott, Pierce Hawthorne. Nem mellékesen utóbbit a „nagy” visszatérő, Chevy Chase alakítja. Borzasztóan különböző figurák tehát, akiket mindössze a suli köt össze egy laza kényszercsokorba.

A koncepció hamar kifulladni látszott, így a sorozat készítői egyre inkább átálltak az addig kvázi-főszereplőként funkcionáló Jeffről az addig meghúzódó Abed karakterére, így aztán a második évadtól a sorozat tobzódni kezdett utalásdús meta-humorban és hülyébnél hülyébb mellék- és epizódszereplőkben, s apránként az egyik legeredetibb futó sitcommá nőtte ki magát (jelenleg a harmadik szezon megy), amiben a finom utalásoktól kezdve a direkt rájátszásokig (pl. spagetti-western paintballal) minden megtalálható. Egy kamerával készül, filmes logikával, igen magas újranézhetőségi faktorral. Popkultúra-geekeknek kötelező!

(jbn)

Bárgyún kifinomult

Tina Fey: 30 Rock / A stúdió

Sok mainstream amerikai komikushoz hasonlóan Tina Fey is az Egyesült Államok egyik legrégebbi és legnézettebb műsorából, a Saturday Night Live-ból indult. Hat éve, 2006-ban startolt el saját sorozata, amely rögtön a nézettségi listák előkelő mezőnyében találta magát. A 30 Rock a szatíra, illetve az errefelé idegennek ható tévés varieté és a sitcom műfajait ötvözve keveri egymással a teljesen öncélú, bárgyú vicceket és a meglepően kifinomult poénokat.

A sorozat középpontjában a fiktív The Girlie Show with Tracey Jordan (TGS), az NBC csatornáján futó, visszafogott sikerű varieté, illetve a színfalak mögött működő hibbant stáb áll, élükön az író Liz Lemonnal (Fey). A 30 Rocknak emellett nincs meghatározott történetvonala, legfeljebb az egyes szereplők egymáshoz való viszonya ad ki egy többé-kevésbé folyamatos narratívát. Fey azonban e tekintetben megmaradt a szkeccsekből álló vígjáték műfajának jellemzőinél, és a néző szinte sodródik, vagyis inkább ide-oda csapódik az események és poénok lendületével. Ennek eredménye az a sajátos, az amerikai sztenderdtől is eltérő abszurd humorvilág, ami bár sokkal merészebb a versenytársainál, azért mindig megmarad a biztonságos zónában. Úgyhogy olyan durván faragott kritikákra és poénokra, amit a South Park vagy a Family Guy epizódjaiban láthatunk, ne számítsunk.

A sajátos humor mellett azonban Alec Baldwin miatt is kötelező nézni a 30 Rockot, akinek a több évnyi (évtizednyi?) tengődés után a sorozat újraindította és újradefiniálta színészi karrierjét. Jack Donaghy egy kétségtelenül ikonikus, igazi epic karakter, az új évezred amerikai televíziózásának egyik megkerülhetetlen alakja, aki nélkül a sorozat már évekkel ezelőtt összeomlott volna. És bár mostanában a Parks and Recreation Ron Swansonja felveszi vele a kesztyűt, Donaghy megformálásával a legidősebb Baldwin mély nyomott hagyott a televíziózásban.

Fey műsorának legnagyobb fegyvere az önreflexió, ami a 30 Rockot az egyik legszerethetőbb 30 perc alatti szériává teszi. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Liz Lemon és csapata is kifutotta a maga idejét, a nézettségi indexek ugyanis egyre kisebb számokat mutatnak. Az eltelt hat év során az egész kavalkád érezhetően megfáradt, és bár továbbra is tartja magát az önmaga számára támasztott mércékhez, lassan a rajongók is ráunnak a sorozatra. Mára ugyanis releváns szemponttá vált, hogy a műsoridő mindössze 20 perc, ugyanis ennél több bárgyú humort nehezen lehetne elviselni. De bármennyire is esik a nézettség (és talán egy kicsit a színvonal is, amit ironikus módon épp egy állandóbb narratíva felállításával igyekeznek pótolni) Tina Fey és a 30 Rock letette kézjegyét. Ezt kiválóan szemléltetik az olyan új és sikeres sorozatok is, mint a Városfejlesztési osztály (Parks and Recreation), amely gyakorlatilag az Office és a 30 Rock szerelemgyereke.

(va)

Bazinga!

Chuck Lorre, Bill Prady: The Big Bang Theory / Agymenők

„Neked négy évig tartott a gimi?!” – csodálkozik rá Sheldon új szomszédjára, Pennyre. Ez valóban furcsa lehet a különc elméleti fizikusnak, aki Leonard barátjával, a gyakorlati fizikussal lakik együtt („közös” IQ-juk 360). Penny, a tipikus buta, csinos, szőke pincérlány (aki mellesleg sosem alkalmazott színésznő is) visz színt az Agymenők (The Big Bang Theory) „csodálatos elméinek” egyhangú életébe. Hármuk kapcsolata adja a CBS csatorna 2007 óta közel 5 évadot megért, Golden Globe- és Emmy-díjas sitcomjának alaphelyzetét.

A Big Bang humorának forrásai a többnyire egysíkú, karikírozó jellemrajzok, illetve a három főszereplő egymáshoz és környezetéhez fűződő viszonya. A sorozat sajátos „ízét” az egzakt tudományok jelenléte adja, amit időnként valóságos tudósok cameói is erősítenek. Sheldon merev. Ragaszkodik a megszokotthoz (legyen az „az ő helye” a kanapén vagy a heti rendszerességgel megszervezett Halo-játékparti), nem érti az iróniát és a szarkazmust, de az emberi kapcsolatok alapjául szolgáló érzelmeket sem. Leonard IQ-ja „csak” 173, ő már szociábilisabb, kezdettől fogva plátóian szerelmes Pennybe, és el is képzeli, hogy a gyerekeik „okosak és szépek” lesznek.

A zsenik összesen két barátját egy-egy fő tulajdonság jellemzi: az indiai asztrofizikus, Rajesh a nők jelenlétében csak akkor tud megszólalni, ha nem józan (legalábbis azt hiszi), Howard, az anyjával élő, zsidó űrtechnológiai mérnök pedig minden szembejövő nőre ráakaszkodik. Négyük közül csak Howardnak nincs PhD-je, és emiatt elég sokat szívatják is a többiek, főként Sheldon, aki 11 évesen kezdte a középiskolát, és 16 évesen doktorált. Közös pontok az életükben: a számítógépes játékok, a sci-fi sorozatok, a képregények. Jellemző, hogy megszokott életüket felborítja a nőkhöz fűződő kapcsolatuk. Leonard és Penny többször összejön, majd eldöntik, hogy nem találnak, pedig Penny rászánja magát, hogy fizikát tanuljon Sheldontól, Leonard pedig megpróbál felkészülni a focinézésre, amit Penny a havereivel tervezett. Egy egyezség következtében Howardnak is lesz barátnője, Bernadette, akinek viselkedése nagyon emlékeztet a Howard anyjáéra, végül Sheldonnak is megkerül szakasztott női mása Amy személyében. Bár egy ideig Sheldon csak havernek tartja, később elismeri, hogy ő a barátnője és elé tárja a kapcsolati rendszabályzatot, amit a lánynak alá kell írnia.

A világszerte közel 14 millió nézőnek örvendő sorozat 5. évadja lassan a végéhez közeledik, de a csatorna már 2011 elején megígérte a folytatást: 2013-ban és 2014-ben is derülhetünk még a különc fizikusok és hasonlóan eszement környezetük egy szobába zárt kalandjain.

(kzs)