Black Knight, 2001 – egy kis műfajparódiával megspékelt vígjáték, amelyben Martin Lawrence a szokásos formáját hozza. Véletlenül a középkorba csöppen, ahol nehezen találja fel magát: modern „páncélzata” miatt kiröhögik, lovon ülni nem tud, és egyébként is hogy lehet azokat a fura sülteket megenni? Daymn! De aztán győz a humora és a józan esze, s persze a hölgyeket is sikerül elbűvölnie – sőt, a táncmulatságok fekete repper ördögeként is sikert arat.

Braveheart / Rob Roy, 1995 – holtversenyben a két, skót kisnemesből a körülmények hatására lett ádáz harcos. Mindkettejüket a bosszú hajtja a nagyjából biztos bukás – és ugyanannyira bizonyos erkölcsi győzelem – felé. Ráadásul a két filmet ugyanabban az évben mutatták be.

The 13^th Warrior, 1999 – a kiebrudalt (mellesleg a spanyol Antonio Banderas alakította) arab herceg északon keres dicsőséget. Háborgott is miatta a kritikusok egy része – mármint amiatt, hogy a rendező John McTiernan arabot mert hőssé avatni filmjében. Ahmed ibn Fahdlan legyőzi a nyelvi nehézségeket, és a farkasbundákba burkolózott harcosokhoz csatlakozik – ki is vívja azok elismerését, s természetesen a női szíveket is megdobogtatja. Nehéz viszont eldönteni, ki is volt az érdekesebb lovagfigura a filmben: Ahmed, vagy vezére, Buliwyf, aki fűbe harap, esetleg a méltó ellenfél, az emberevő Wendol? Talán Buliwyf győz...

Anna és a király, 1999 – egy szerényke, de gerinces brit tanítónő a sziámi király udvarába kerül angolt tanítani a király roppant népes családjának. A távol-keleti pompa közt igazi nyugati vágású lovagot fedez fel. Az uralkodó élete cseppet sem veszélytelen, fővezére a trónjára tör – ám ő mindvégig intelligensen választékos, felvilágosult gondolkodású marad, a tiltott, külföldi gyümölccsel szemben pedig mély tisztelettel viselkedik. No és nem feledkezhetünk meg arról az elbűvölő pompáról, amelyben ez a távol-keleti lovag a mindennapjait tölti...

El Cid, 1961 – Anthony Mann maradandó módon vitte filmre a kasztíliai nemes történetét. A Cidnek (az Úrnak) nevezett Rodrigo Diaz de Bivar eleinte békét szeretne a Spanyolországban élő a mórokkal, ám nincs túl sok szerencséje: egy összecsapásban odavész menyasszonya, Jimena apja. Bár a házasság összejön, Jimena később mégis kolostorba vonul. A királyság szétesett, a mórok egyre nagyobb teret nyernek, úgyhogy a harcok elkerülhetetlenek. A Cid elszántan vagdalkozik is, csatát csatára nyer, ám az irigység megfertőzi saját táborát. Charlton Heston a lehető legjobb választás volt a spanyolok nemzeti hősének megformálására, és hát Sophia Loren is igencsak tűzrőlpattant Jimena szerepében.

Man of la Mancha, 1972 – ha az El Cidben bevált a hős szerelmes lovag imádata tárgyaként, Sophia Loren tenyeres-talpas Dulcineaként a búsképű lovagot is képes felvidítani. Cervantes regényének számos – nem csak élőszereplős – adaptációja közül ez az egyik legsikerültebb, ráadásul zenés verziója. Peter O'Toole remekül alakítja a szélmalmokkal hadakozó, és hölgye kegyeiért küzdő őrült Don Quixote de la Manchát, akinek elmaradhatatlan ellenpontozója a két lábbal a földön járó „fegyverhordozó”, Sancho Panza.

Batman, a sötét lovag, 2008 – hol van már a nemes paripa, a kard és a nyílt csatamező? A szuperhős szuperjárgányán száguldozik szupersebességgel a nagyvárosban, és szélmalmok vagy emberevő óriások helyett szadista tömeggyilkossal küzd meg. Ami változatlan: minden erős lovag mögött-mellett ott egy nő...

Darth Vader – Egy Batmannél is sötétebb lovag, aki viszont recsegő lelke mélyéig romlott. Foglyul ejtette a kis Leia hercegnőt, de jól tette, különben Luke Skywalker nemes lovagi vonásai sem bontakozhatnának ki, ha nem lenne akit megmentenie. De persze Darth Vader sem lenne az igazi James Earl Jones hangja nélkül.

Monty Python – Gyalog galopp, 1975 – Arthur király és a kerekasztal lovagjainak legendáját sokan, sokféleképpen dolgozták már fel. Ha szeretsz elérzékenyülni egy szép, szerelmes történeten, ne hagyd ki a First Knight-ot: Lancelot, Guinevere és Arthur szerelmi háromszöge Richard Gere, Julia Ormond és Sean Connery alakításában kedves és szép. Ha viszont fergetegesen akarsz szórakozni, nézd meg Monty Pythonékat. A Gyalog galopp Arthurja cseppet sem tekintélyes, szedett-vedett lovagjai pedig úgy döntenek, a cameloti honfoglalás még várhat, egy kis kalandra vágynak. Felkerekednek tehát és követik az isteni parancsot: a Szent Grál felkutatására indulnak.

Jeanne d'Arc – És végül hadd koronázza meg a listát minden lovagok toprongyos királynője, Szent Johanna, az orléans-i szűz, aki isteni sugallattól vezérelve számos csatában vezette győzelemre a francia seregeket. A legenda számos adaptációja közül válaszd az 1999-es, Luc Besson-féle The Messenger-t a színvonalas szórakozásért és az igazi, harcias Johannáért, vagy a Carl Theodor Dyer 1928-as Passion de Jeanne d'Arc-ját a felejthetetlen filmélményért.