Anca Damian: Insula / The Island

[A román film napja] Anca Damian fantasztikus mesélő, sajátos stílusú animációs filmjei egészestés hosszban, a legkülönfélébb technikák ötvözésének őrülten kreatív és színes forgatagával ragadják el nézőjüket, nagyjából mindegy is, hogy milyen témát választ. Két évvel Marona meséje után a Kolozsváron született, Bukarestben élő és nemzetközi koprodukcióban – francia és belga társaságban – alkotó Damian most egy klasszikus sztorihoz nyúl: Robinson Crusoe történetét veszi elő, cseppet sem konvencionális megközelítésben. Robinson és Péntek "feje tetejére állított" meséjében szerepel okostelefon, egy sellő tarka műanyag poharakból(?) álló halrésszel, egy csapat kalóz, és még egy csomó meglepetés. Táncolnak, énekelnek, és álomszerű kalandjuk során mindannyian a boldogságot keresik. (bk)

Vetítések: június 22., szerda, 18:30, Diákművelődési Ház és június 24., péntek, 17:15, Győzelem/Victoria mozi.

Alex van der Warmerdam: Nr. 10

[Határok nélkükl] A görög „bizarrhullám” megvan? Nos, van valami annál is jobb: a holland „furahullám”, ami természetesen nem egy létező mozgalom, most találtam ki, de legalább egyetlen eredeti fura figura testesíti meg: Alex van der Warmerdam. Talányos, szürrealizmus felé kacsingató filmjei úgy kellenek az ok-okozati narráció béklyójában vergődő kortárs mozinak, mint sivatagban haldoklónak egy kulacs víz. Immár 36 éve roncsolja a közízlést faarcú színészekkel eljátszatott fekete humorával. Ha nem másról, akkor a briliáns Borgmanról ismerhetjük. Új filmje egy olyan színészről szól, akit egy erdőben találtak gyerekkorában, a mában pedig hiába próbál normális életet élni, egy fura idegen érkezése gátolja meg benne.  S hogy honnan jön a film címe? Hát Warmerdam akkora bojár, hogy nem is kell neki cím: ez a tizedik filmje, és kész. (jbn)

Vetítések: június 17., péntek, 19:30, Mărăști mozi; június 19., vasárnap, 21:00, Studház.

Oliver Hirschbiegel: Der Maler / A festő

[Larger Than Life] Albert Oehlen a kortárs művészeti szcéna egyik legellentmondásosabb figurája. A nálunk kevésbé ismert, de Európában régóta ünnepelt, absztrakt, figuratív és számítógépes formanyelvet egyaránt alkalmazó német sztárképzőművésznek a festészethez való radikális hozzáállásáról, az alkotói folyamat összetettségéről és valószínűleg a művészt övező zsenikultuszról is szól ez a film. Dokumentumfilmként szerepel a programban, viszont a festőt Ben Becker színész alakítja, így műfajilag is érdekes kísérletnek ígérkezik. Az Oehlent alakító Becker a művésszel párhuzamosan „egy Oehlen-festményen dolgozik”, ami persze az eredetiség kérdését és a kortárs művészeti piac működését illetően is izgalmas témákat vet fel. Kérdés, hogy milyen arányban tárgyalja A bukás rendezője mindezeket és tud-e polgárpukkasztásnál többet nyújtani. Mindenesetre már csak Gudrun Gut, a berlini underground kultikus DJ-jének, zenéje miatt is kíváncsian várjuk Hirschbiegel dokufikcióját. (zá)

Vetítés: június 17., péntek, 18:15, Hadsereg háza; június 21., kedd, 13:00, Florin Piersic mozi (Pictorul).

Laura Wandel: Un monde / Playground

[EducaTIFF] Ez a mindössze 72 perces filmdráma képviselte idén Belgiumot a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért folyó versenyben, és fel is került a rövidlistára. A főszereplő egy hét éves kislány, akit sokkol, hogy iskolás testvére bullying áldozata, de a fiú megtiltja neki, hogy segítséget kérjen a szüleiktől. Norában összecsap a titoktartásra kötelező hűség és a segíteni akarás, a felnőttek szavai, a saját indulatai, és próbálja ebben a káoszban megtalálni a saját helyét és a legjobb megoldást. Mivel ez a film Wandel első egészestés munkája, és nemzetközi fesztiválkarrierje alapján úgy sejtjük, ez a film akár versenyezhetett volna is a TIFF-en. De ha nem is válogatták be a mezőnybe, érdemes lesz nagyobbacska gyerekekkel együtt megnézni, és utána nagyon-nagyon sokat beszélgetni velük. (bk)

Vetítések: június 18., szombat, 17:00, Mărăști mozi, június 21., kedd, 12:15, Sapientia és június 24., péntek, 12:00, Dacia mozi (Loc de joacă)

Gaspar Noé: Irrévérsible – Inversion intégrale / Irreversible – Straight Cut

[3×3] Húsz évvel ezelőtt éppen a TIFF-en sokkolt brutális naturalizmusával a Visszafordíthatatlan: a legelső jelentben péppé verik valakinek a fejét, s mint az túl későn kiderül, nem azét, akin bosszút akarnak állni. A rettenetes indulatból elkövetett bűn abszurd és „visszafordíthatatlan” marad, a film hátralevő részei pedig az eddig vezető eseményeket veszik sorra fordított időrendi sorrendben, a harmónia és a békesség paradicsomi állapotához jutva, ami fölött azonban előzhetetlenül ott lebeg az előző jelenetek összes sötét árnyéka – ebből a formai bravúrból származott a film zsenialitása. Nos, EZ az Irrévérsible nem AZ az Irrévérsible lesz: a 2019-es velencei fesztiválra elkészült a filmdráma „visszafordított” verziója, vagyis Noé ezúttal kronológiai sorrendben vágta össze az eseményeket. Hogy miért volt erre szükség, a rendező így magyarázta: „Mivel az eredeti [történetet] fordítva meséltük el, sok nézőt megzavart ez a fordított időrendű vágási struktúra, úgyhogy nem értették a sztori bizonyos vonatkozásait. Időrendben bemutatva minden világosabb, ugyanakkor sötétebb is. Nem hagytunk ki a párbeszédekből, sem a történet részleteiből. Mostanig a Visszafordíthatatlan szándékosan egy puzzle volt. Most már diotichon, mint egy régi hanglemez, amelynek B oldala az A dalainak a kevésbé konceptuális keveréke, csakhogy most a hangok tisztábban hallhatóak, ami végzetesebb erejűvé teszi a szavakat. Meglátják. Az idő mindent elárul.” Nos... egy ilyen kísérlet kétségtelenül kíváncsiságot ébreszt – ugyanakkor rettegve várjuk az újravágott verziót: van-e értelme visszafordítani a Visszafordíthatatlant, nem veri-e ez az ötlet péppé a filmet? (bk)

Vetítések: június 17., péntek, 12:30, Győzelem mozi és június 20., hétfő, 18:45, Diákművelődési Ház. (Ireversibil – Versiune cronologică)

Gabriele Mainetti: Freaks Out

[Telihold] A Tod Browning-féle Szörnyszülöttek (Freaks) pont száz éve csinált történelmet, és ugyan azóta hozzászoktunk a szakállas hölgyekhez (sőt, még ránk lesz ripakodva, ha nem tapsolunk az Eurovízión), a cirkuszi látványosságok sohasem mentek ki igazából a divatból. Effajta „szörnyszülöttekről” szól Gabriele Mainetti filmje is, akik egy cirkuszban járják Olaszországot a második világháború kellős közepén. Nem könnyíti meg a dolgukat, hogy a társulat vezetőjét Izraelnek hívják és zsidó: az előzetes alapján a fura társaságnak meggyűlik a baja a Rómába behatoló nácikkal is, ami drámai súlyt kölcsönöz a kalandos road movie-nak. Jó értelemben vett ripacskodásra és látványos maszkokra lehet számítani. (jbn)

Vetítés: június 24., péntek, 16:00, Studház; június 25., szombat, 21:45, Iulius Open Air.

Hlynur Pálmason: Godland/Vanskabte Land/Volaða land

[Szupernóva] Hlynur Pálmason izlandi rendező visszatérő vendége a TIFF-nek. 2018-ban Téli fivérek című filmjével vitte el a TIFF legjobb rendezésért járó díját, 2019-ben pedig A legfehérebb nappal tért vissza Kolozsvárra. A Godland 35 mm-re forgatott kosztümös film, a történet a 19. század végén játszódik. Egy fiatal dán pap érkezik Izland egyik eldugott szegletébe, hogy templomot építsen és a helyi közösség életét dokumentálja kamerájával. Idealizmusa azonban hamar szertefoszlik, a helyi közösség nem fogadja tárt karokkal, ami a nyelvi akadályokkal és a gyarmatosítással szembeni ellenszegüléssel is magyarázható. Pálmason filmje valószínűleg nem egy könnyen emészthető darab, de a ráhangolódást biztosan segítik Maria von Hausswolff operatőr valóban nagyvászonra kívánkozó képei. (zá)

Vetítés: június 20., hétfő, 20:45, Diákművelődési Ház (Studház); június 25., szombat, 13:15, Hadsereg háza (Tărâmul Domnului).

Peter Strickland: Flux Gourmet

[Határok nélkül] Peter Strickland munkásságát első filmje, a Varga Katalin című balladisztikus hangulatú transzilván bosszúthriller óta követjük figyelemmel – és nem bántuk meg. Az angol rendezőt azóta afféle „tiszteletbeli erdélyiként” tartjuk számon, bár későbbi filmjeiben az erdélyi témákat, helyszíneket, motívumokat maga mögött hagyta – hacsak azt nem számítjuk, hogy a kolozsvári születésű sepsiszentgyörgyi színésznő, Fatma Mohamed továbbra is filmjeinek állandó szereplője maradt. Strickland neve összeforrt az artisztikus, retróhangulatú műfaji átiratokkal, a kísérletezéstől sem ódzkodó, bizarr, dekadensen erotikus giallo- és horror-ommázsokkal, új műve, a Flux Gourmet pedig még az eddigieknél is különösebbnek és groteszkebbnek tűnik. Ha jól értjük – de ez korántsem biztos –, hanghatások és kulináris élmények sajátos kavalkádjának lehetünk szem- és fültanúi ebben az experimentális horrorkomédiában, amely vélhetőleg az idegeinket és a gyomrunkat egyaránt próbára teszi majd. (pazs)

Vetítés: június 18., szombat, 20:45, Studház; június 26., vasárnap, 20:30, Studház (Flux gurmand).

Michelangelo Frammartino: Il buco

[Szupernóva] Michelangelo Frammartino utoljára kerek 12 éve volt a TIFF-en, de akkor alaposan belopta magát a szíveinkbe lassú, kontemplatív, dokumentarista, lakonikusságában is festői filmjével, az Élet négyszerrel. Azóta is várjuk, hogy állatokat és embereket egyenrangúnak lássunk filmszerepben, és úgy tűnik, hogy az eltelt tucatnyi év talán enyhíti ezt a gigantikus hiányt: A barlangban egy csapat speológus indul el, hogy új, modern ember szeme elől eleddig elrejtett barlangokat felkutasson Itáliában. Festői természetképekre, nagyon kevés párbeszédre, valamint átható rousseau-i attitűdre számítok. No meg állatokra. (jbn)

Vetítés: június 18., szombat, 15:00, Victoria/Győzelem mozi; június 26., szombat, 15:30, Florin Piersic mozi (Grota).

Nosferatu-filmkoncert

[Filmkoncert] Éppen egy évszázada készült a horror műfajának első igazi gyöngyszeme, Friedrich Wilhelm Murnau Nosferatuja. Az évről évre felejthetetlen erejű filmkoncertekkel előrukkoló TIFF ezt az alkalmat nem hagyhatta ki: díszvetítésen idézi meg a vámpír hátborzongató és titokzatos árnyát, természetesen Bonchidán, ahol a régmúlt idők szelleme bujkál a lassacskán megújuló Bánffy-kastély falai között. Hogy miért olyan fontos, és mitől olyan nagyszerű ez a száz éves film, azt itt nem is részletezzük, hiszen teljes kultúrtörténeti jelentőségét kiveséztük podcast-sorozatunk első részében. A némafilm TIFF-es vetítését élőben kísérik a Kolozsvári Magyar Opera művészei, a zenét Simona Strungaru szerezte, és Stefan Geiger német karmester vezényel. (bk)

Vetítés: június 18., szombat, 21:45, Bánffy-kastély, Bonchida.