2017, a felcserélt képmások rejtélye

Jan Chapman arca jelent meg az elhunytakat sirató In Memoriam-szegmensben Janet Patterson neve mellett. Az életben lévő ausztrál producer feldúltan vette tudomásul, hogy kollegája nevéhez az ő képmását kopipésztelték. De hát ez az egész elhalványult az est végi Nagy Baki mögött.

2000, az ellopott Oscarok esete

Március 10-én, két héttel a díjkiosztó előtt eltűnt 55 Oscar-szobrocska. Ráadásul vagy 1000 szavazócédula is eltűnt. Ellopták. Meg is kellett hosszabbítani a határidőt. Hálistennek a szobrok közül 52 végül idejében megkerült egy Los Angeles-i szupermarket kukájában. Willie Fulgeart, aki rábukkant a szobrokra, még a gálára is meghívták, és kapott 50 000 dolcsit. Később a maradék három szoborból még egyet megtaláltak egy drogellenes rajtaütésben. A szobrok két tolvaja hat-hat hónap börtönt kapott.

2013, Jennifer Lawrence pofáraesése

Erre talán még emlékszünk is. Éppen a legjobb színésznő díját akarta átvenni, amikor belebotlott saját, Dior márkájú ruhájába. Szerencsére J-Law jófej.

2014, Jennifer Lawrence újabb pofáraesése

És egy évre rá megismételte, ezúttal „csak” bevonulás közben, a vörös szőnyegen. Mondom, szerencsére jófej.

2014 és 2015, John Travolta és Idina Menzel kanos kínos története

Travolta előbb 2014-ben valamiért úgy konferálta fel az egyébként nem túl komplikált nevű Idina Menzelt, mint „Adele Dazeem”, majd amikor egy évvel később ismét színpadra zárták őket a gálán, hogy bocsánatot kérhessen, elkezdte simogatni az énekesnőt, alig titkolva kanosságát. (Mi még ennél is jobbat láttunk egyébként Kolozsváron, amint Széles Anna exférje simogatni kezdte Claudia Cardinalét, akivel együtt kaptak életműdíjat.)

1974, az ádámkosztüm sztorija

David Niven épp elkezdte felkonferálni Elizabeth Taylort, hogy az majd felkonferálhassa a legjobb film díját, amikor egy Robert Opel nevű anyaszült meztelen férfi rohant át a színpadon (Amerikában ennek nagy hagyománya van, igaz, inkább meccseken). Niven zseniális brit eleganciával oldotta meg a helyzetet. Opelből egyébként kisebbfajta celeb lett, később még az elnökválasztáson is indult.

2010, genderezés

A legjobb rövid dokumentumfilm díját a Music by Prudence című alkotás nyerte, és ilyenkor a rendező és a producer együtt vonul fel ávetnni a díjat (mint pl. a Mindenki esetében). Roger Ross Williams egyből rázendített beszédére, de a producerasszony félbeszakította azzal, hogy „A férfi sohasem engedi szóhoz jutni a nőt. Így a megszokott” – és elkezdte saját monológját. A háttérsztori még cifrább: a producert kirúgták a produkcióból (létezik ilyen?), ezután beperelte a rendezőt, sőt, a producerasszony szerint Williams anyja megpróbálta megakadályozni, hogy átvehesse a szobrot.

1977, a süketnémafilmes eset

Debby Boone énekesnő előadott egy dalt az Oscar-ceremónia keretén belül. Az est szervezői úgy gondolták, hogy jó ötlet 11 süketnéma gyereket is meghívni a gálára, akik a dalt jelbeszéddel interpretálnák a siketnéma közönség felé. Eddig rendben is van, csakhogy a 11 gyerek sem siket, sem néma nem volt, ezért hát nem is tudtak siketnémául. Halandzsa-jelnyelven mutogattak. Mint Luis de Funés közlekedési rendőrként.

1933, a Frankek keveredése

Ez talán még az idei bakinál is kínosabb, szerencsére akkoriban még nem közvetítették tévén (merthogy jóformán nem is volt tévé, akkor tesztelgették a technológiát). Épp Frank Lloyd kapta a legjobb rendezőnek járó díjat, de Frank Capra annyira biztos volt a dolgában, hogy még a bejelentés vége előtt elindult vidáman a színpadra. Közben derült ki, hogy másik Frankről van szó. Capra, ha már fenn volt, mit tehetett volna, benyögte: „gyere és vedd el, Frank!” („come and get it, Frank!”). Utána így nyilatkozott: „életem leghosszabb, legszomorúbb, legmegrázóbb sétája volt”. Persze, egy évre rá már igaziból is átvehette az Oscart.

2017, a legjobb film akkor melyik is?

Ezt nem kell bemutatni, mindenki látta, ha nem is élőben, legalább utólag, és már meg is magyarázták, hogy mi történt (bővebben itt foglaltuk össze az esetet). A lényeg az, hogy hosszútávon ez még akár jót is tehet az Oscar-közvetítéseknek, sőt az élő tévézésnek – az az érzésed lesz tőle, hogy érdemes nézni az ilyesmiket, mert bármikor történhet bármi, ami feldobja az egyébként szigorúan kicentizett, már-már unalmas ceremóniákat. Egyet sajnálok csak: hogy ez az eset most elhalványítja Jimmy Kimmel zseniálisan kitervelt és végrehajtott „a sztárok élőben szembesülhetnek a kedves közönséggel, és még csak csúnya arcot sem vághatnak, mert ez az Oscar-gála”-performanszát.