2020 legjobb filmjei
Nincs évzáró legjobb filmeket lajstromozó toplista nélkül (csalódások ide kattintva, legjobb sorozatok ide kattintva). Sírtunk ugyan, hogy milyen gyatra év volt (amiben jócskán közrejátszott az is, hogy sok kisebb-nagyobb stúdió dugosgatja a jövő évi reményteli moziújranyitásig a legféltettebb hímestojásait), és tény, hogy talán még soha nem volt olyan, hogy a csalódások és a legjobbnak tartott alkotások között ekkora legyen az átfedés, de a pandémia közepén is sikerült igazi kiemelkedő mestermunkákra lelni. Íme, az év legjobb filmjei, a Filmtett szerzői és szerkesztői szerint.
-
-
#10
Ladj Ly: Les misérables / Nyomorultak
Ugyan a filmnek végül nem volt esélye a dél-koreai Élősködőkkel szemben az idei Oscar-gálán, de a karantén előtt még épp befért a mozikba a szabadság-egyenlőség-testvériség: „ezt a szentháromságot szövi a filmes elbeszélésbe, erre az alapra építi a történet erővonalait és üzenetét, képez le egy keveset az eredeti Hugo-regényből, húzza meg vészharangját az erőszak öngerjesztő természetéről, és ajándékozza meg a világot egy Oscar-esélyes alkotással.” (Ferenczi Szilárd)
-
#9
Kelly Reichardt: First Cow
Egy normálisabb évben már megnézhettük volna moziban ezt a kontemplatív, finomka anti-westernt, de hát ez nem egy normális év.
„Az Első tehén kellemes, szubverzíven revizionista, már-már feminin western tipikusan függetlenfilmes áerben megvalósítva.” (Jakab-Benke Nándor)
-
#8
Christopher Nolan: Tenet
Van aki a mai napig nem ocsúdott fel az időcsavaros sokkból, ám sokan el tudtak vonatkoztatni a logikátlanságtól és élvezték a Tenetet annak, ami: az év egyetlen igazi blockbustere.
„Nolan köztudottan zsenije annak, hogy egy politikus és egy illuzionista egyesített erőivel csűrje-csavarja végletekig a nézők agytekervényeit, majd hagyja őket magukra Cobb pörgettyűjeként tovább pörögni a stáblista után. A Tenet narratívája ehhez képest a film közben fokozatosan kristályosodik és kerekedik ki.” (Galaczi Zsófia)
-
#7
Visky Ábel: Mesék a zárkából
Valószínűleg ez az első alkalom, hogy ilyesfajta évösszegző toplistánkra erdélyi alkotó filmje is felkerül, ami külön boldogságforrás számunkra.
„Gyönyörűen egyensúlyozik dokumentumfilm és fikció, valamint mese és valóság között, mindeközben pedig a meseterápia és a drámaterápia módszereivel gyógyítja szereplőit.” (Farkas Boglárka)
-
#6
Aaron Sorkin: The Trial of the Chicago 7 / A chicagói 7-ek tárgyalása
Na, ezt nem láttuk jönni.
„Beszédközpontúsága és domináns „mozdulatlansága” dacára egy rendkívül sűrű, agypörgető filmélmény, ami mellé nem popcornt, hanem inkább jogi szakkönyvet kellene osztogatni [...] ironikusan a makulátlansága teszi sebezhetővé.” (Farkas Boglárka)
-
#5
Alexander Nanau: colectiv
Egy film, ami ráébresztheti a Nyugatot arra, hogy a román újhullám filmjeit nem hagymázas fantazmagóriák ihlették, hanem a súlyos valóság.
„A Colectiv-tragédia hatásairól készült dokumentumfilm elszomorító és dühítő látlelet napjaink Romániájáról; meg-megbicsakló dramaturgiája ellenére átütő élmény.” (Jakab-Benke Nándor)
-
#4
Thomas Vinterberg: Druk / Another Round / Még egy kört mindenkinek
Finnyásabbak vagyunk, mint az idei Európai Filmdíj zsűrije, náluk ugyanis ez a film lett a nyertes.
„Méltó és meglehetősen váratlan folytatása a Vinterberg-életműnek, ami garantálja az év egyik legemlékezetesebb, jólesően megrészegítő filmélményét.” (Farkas Boglárka)
-
#3
Charlie Kaufman: I'm Thinking of Ending Things / A befejezésen gondolkozom
Az örök huncut Kaufman filmje ugyan nemcsak az olvasókat, hanem a kritikusokat is megosztotta (nálunk majdnem bekerült a tíz legnagyobb csalódás közé), de azért megnyugtatott egy pillanatra, hogy a Netflix is tud nívós dolgokat gyártani.
„Hatékonyan, igényesen és látványosan kelti életre a sötét szürrealista atmoszférát és az eddigi Kaufman-filmekre jellemző témákat és érzésvilágot (magány, szorongás, a döntésekkel kapcsolatos kétségeink) is jól adja át, sőt, filmnyelvi kísérletként is remekül működik.” (Sztercey Szabolcs Benedek)
-
#2
Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre
2016 februárja óta nem izgultunk ennyire magyar film miatt.
„Igazi mozifilm, de nem a blockbusteri értelemben: Horvát Lili sokfilmes rendezőket megszégyenítő magabiztossággal használja a filmnyelvet arra, hogy első pillanattól kezdve magával rántsa a nézőt a fantáziavilágába, amiben kifejezetten jó érzés elmerülni.” (Rácz Viktória)
-
#1
Jan Komasa: Boże Ciało / Corpus Christi
A lengyel megváltástörténet erőfeszítés nélkül tört az idei kedvenceink között a csúcsra: „kifejezésbeli egyszerűsége és letisztultsága mellett, épphogy nagyon összetetten, dilemmákkal telítetten ábrázolja „jó” és „gonosz” (nem is konfliktusát, inkább) viszonyát.” (Papp Attila Zsolt)
