A veterán román rendező, Nicolae Mărgineanu legújabb rendezése a kommunista Románia nyirkos, hideg és kegyetlen börtöneinek valóságába nyújt betekintést, miközben filmemléket szentel a nemrég boldoggá avatott Iuliu Hossu püspöknek, illetve a görögkatolikusok üldöztetésének.
A Csinibaba féktelen bohóckodással próbálta kifigurázni az „élhető szocializmust”, de a végeredmény mégiscsak egy idealisztikus, marcipánbevonatú Kádár-kori nosztalgia „mű” lett.
Utolsó csokor rövid ajánlónk következik a 2019-es, immár ténylegesen nagykorú TIFF-ről: az utolsó két napon is kerül izgalmas látnivaló, és talán az eső is kieste már magát a fesztivál első hetében...
És a mai adaggal befejeztük a versenyfilmek recenzálását. Konszenzusra nem jutottunk azt illetően hogy kinek is drukkoljunk, mert volt egy-két kiemelkedő alkotás, de hátha ezzel az összeállítással segítünk dönteni, hogy minek kapd el a második vetítését.
Erős a kínai jelenlét az idén, de a „visszatérő tettesek” sem tétlenkednek (olyan filmkészítőnek szól ez a szekció, akiket a TIFF „fedezett fel” első filmükkel anno, és már a sokadikat készítik). Kimondottan rossz filmet nem is láttunk, úgyhogy nehéz lesz válogatni a fesztivál további részében is. Attól még megpróbálunk segíteni.
Színes felhozatal lett a mai: egy nemcsak filmkritikusoknak, de egy filmkritikusról szóló doksi mellett rendesen beindult az idei Vallásóra szekció is már, de Chilébe is elnosztalgiáztathatjuk magunkat. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni a TIFF-en.
Erősen indult a TIFF, teljesen abszurd francia vígjátéktól kettő darab levideózott szülésen keresztül egészen gyomorforgató horrorig mindenféle van itt, ahogy az kell. Ezeket a filmeket kell keresni/kerülni.