Fonnyadt tündérmese – Nahat Balluri: Miss Pettigrew Lives For a Day / Miss Pettigrew nagy napja

2008. szeptember 19.

Miss Pettigrew nagy napja, ha benevezünk rá, sajnos nem válik a mi nagy napunkká is egyben. Aki fergeteges komédiára számít, azt méltán éri csalódás. Akit kielégít a 30-as évek hiteles korrajza, és a világháború közelségére fittyet hányó londoni felső tízezer fényűző világa, azt viszont méltán elkápráztathatják az igényes, gondosan válogatott díszletek és jelmezek – de még ez sem pótolhatja a történet hiányosságait.

// Cikkek

Talpig nehéz hűségben – Niels Arden Oplev: To verdener / Párhuzamos világok

2008. június 7.

Hitéletről, vallásos meggyőződésről nyilvánosan beszélni ma gyakran ciki. Azt mondják, magánügy. Szexről beszélni már egyáltalán nem ciki, ez közügy lett, a hálószobákból kipárolgott mindenhova, az internettől a színes kerámia bögrécskékig. A kettőről együtt tartalmasan és kiegyensúlyozottan beszélni pedig nem kis vállalkozás.

// Cikkek

Alexander Supertramp iskolája – Sean Penn: Into The Wild / Út a vadonba

2008. március 11.

Rengeteg természeti kép, lenyűgöző, ember-nem-lakta tájak. És egy szép ember. Talán nem több, mint naiv lázadó, de Sean Penn filmje emléket állít neki: Christopher McCandless 1992-ben, sikeres diplomázás után, kényelmesnek és gondtalannak ígérkező kispolgári karriernek fordít hátat azért, hogy csavarogjon Amerika-szerte, és hogy kipróbálja: milyen a vadonban élni.

// Cikkek

Jeges gondolatok útvesztőjében – Az elidegenedés életérzése a skandináv filmekben

2007. október 15.

Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy a skandináv filmek rendkívül jellegzetes alkotásoknak számítanak. Szemléletmódjuk látványosan eltér a megszokottól. Mindez leginkább az elkülönült földrajzi fekvésnek, valamint a zord időjárási körülményeknek köszönhető. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy mennyire befolyásolja filmes mivoltukat ez a gondolkodásbeli másság.

// Cikkek

Elrugaszkodási kísérletek – A romafilmek sajátosságairól

2007. október 15.

„Prágában volt egy tanárom, aki egyszer azt mondta: »A jó film abban különbözik a rossztól, hogy ott egyik hősre sem érvényes a gravitáció. « Akkor azt gondoltam, miért is ne teremthetnék olyan lebegő alakokat, mint a Chagall-figurák?” (Emir Kusturica)

// Cikkek

Esküvő után, születésnap előtt – Susanne Bier: Efter brylluppet / Esküvő után

2007. május 15.

Thomas Vinterberg Születésnapja óta kissé félve közeledek ahhoz a dán filmhez, amely címében családi ünnepre utal. Annak nem lehet jó vége.

// Cikkek

Könnyű és súlyos darabok – 38. Magyar Filmszemle – Budapest, 2007. január 30–február 6. – Játékfilmek

2007. március 15.

Amerikai filmekbe illő temetésen ismerjük meg a főszereplőnőt, az egykori primadonnát, Szendrőy Hannát (Maja Komorowska), aki férje váratlan halála után egyedül marad egy budai villában.

// Cikkek

Vörös szőnyeg Norvégiában – WT Os Nemzetközi Filmfesztivál, Os (Norvégia), 2006. november 9–12.

2007. január 15.

Sok előnye van annak, ha egy fesztivált kis helyen rendeznek, mert így sokkal kiemeltebb figyelmet kap a közönségtől, elsősorban a helybeliektől. A WT Os Nemzetközi Filmfesztivált immár 7. éve rendezi meg, többnyire teltház előtt, az eredetileg háromnaposra tervezett, ám egyre hosszabbra nyúló rendezvényét.

// Cikkek

Az olasz film története – A hetvenes évektől napjainkig (3.)

2007. január 15.

„Mindenki azt a hatalmat gyűlöli legjobban, amely leigázza. Én tehát azt gyűlölöm különös hévvel, amelytől ma szenvedek. Mert olyan rettenetes eszközökkel manipulálja a testet, hogy Hitlertől sincs mit irigyelnie. Úgy manipulálja a testet, hogy átalakítja a tudatot, mégpedig a legkártékonyabb módon: új, elidegenedett értékrendet hirdet, a fogyasztói társadalom értékeit.” (Pier Paolo Pasolini, 1975)

// Cikkek

Szerelem és éhség Hong-Kongban – Wan Awas Wai: Lágytojásra hangolva

2006. december 15.

A Lágytojásra hangolva című film egy szuperközelivel kezdődik. Holdbéli azonosítatlan tájnak tűnik elsőre, a kamera hihetetlen lassúsággal hátrál és körülbelül öt perccel később a nézők érzékszervei azonosítják a tepsiben sülő tükörtojás illatát. Tapasztalatainak köszönhetően az ember képes arra, hogy új kapcsolódásokat teremtsen a tárgyak és az azokhoz tartozó érzelmi és érzéki motivációk, emlékképek között. 2046-ban vagyunk. Egy férfi zöld színű, vajszerű maszlagot ken egy száraz kenyérdarabra. A hatalmas rumliban reggeliszerű aktust figyelhetünk meg. A főszereplőt a későbbiekben is többször látjuk a vászon díszletei között.

// Cikkek