Közösségi támogatással készítene nagyjátékfilmet a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegyét 1939 és 1980 között irányító Márton Áron püspökről az erre a célra létrehozott Áron Film Egyesület.

Amint a filmmel kapcsolatos elképzelések közlésére létrehozott martonaronfilm.ro honlapon leírják, olyan filmet készítenének, amely példaként mutatja fel Márton Áron erkölcsi nagyságát, szilárd jellemét és bölcsességét. Az egymillió eurós (több mint 300 millió forintos) költségvetésűre tervezett nagyjátékfilm jeleneteit 20 erdélyi helyszínen forgatnák, a tömegjelenetekben 12 000 emberre, 750 lovasra számítanak, akiket önkéntesként foglalkoztatnának.

Papp László, a marosvásárhelyi Szent Imre Kollégium lelkésze, a filmkészítés kezdeményezője az MTI-nek elmondta, hogy Márton Áron élete ma is útmutató lehet a magyarság számára és a nagyjátékfilm ezt az életutat hozhatná közelebb a mai emberhez. A film forgatókönyvét a Papp László által vezetett marosvásárhelyi Mustármag közösség írta. A film honlapja történészeknek és filmes szakembereknek a forgatókönyvről írt elismerő véleményét is tartalmazza.

„Márton Áron tudta mozgósítani az embereket. Ha megindult, emberek tízezreit hozta mozgásba. Úgy gondoljuk, a róla készülő film is mozgósíthat” – jelentette ki Papp László. Hozzátette: színészekről, rendezőről csak akkor kezdenek tárgyalni, ha már elegendő adományt sikerült összegyűjteniük.

A Papp László vezette Mustármag közösség három évvel ezelőtt zeneművet alkotott és mutatott be, amellyel szintén Márton Áron alakját idézték. A Népemért vállalom című zeneművel immár több mint 110-szer álltak közönség elé Erdélyben és Magyarországon.

Márton Áron a 20. századi erdélyi magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja volt. 1944-ben felemelte szavát a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori magyar hatóságok kiutasították Kolozsvárról, ám 1999-ben a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a Világ Igaza címet adományozta neki. Később a kommunista hatalommal szemben is állást foglalt. 1949-ben letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadon bocsátották. 1956-tól 1967-ig nem hagyhatta el a gyulafehérvári püspökség épületét, de látogatókat fogadhatott. Püspöksége idején az erdélyi római katolikus egyház nem kötött konkordátumot a román kommunista állammal.

(MTI)