Határon, 1988-89
Történet
Bő huszonöt éve annak, hogy Romániában lezajlott a forradalom. A mai fiatalok csak a szüleik elmondásaiból ismerik a kommunista diktatúra alatti állapotokat. Akkoriban Romániában a gazdasági helyzet válságos volt, a boltok üresek voltak, a kenyeret jegyre adták és a fiatalok kilátástalanságban éltek. A kisebbségek még elkeserítőbb helyzetben voltak, a román hatalom minden erejével azon volt, hogy beolvassza a kisebbségeket. Megszűnt a magyar autonóm tartomány, románokat telepítettek a nagyvárosokba, a kis falvakat fel kívánták számolni. A diktatúra elnyomott minden kezdeményezést, az embereket megfélemlítette a Securitate. Útlevelet csak nehézségekkel lehetett kapni, Külföldre nem nagyon tudtak utazni az emberek. Akik jobb életre vágytak, azoknak Magyarország jelentette a reményt, nemcsak azért mert ott már elkezdődtek a változások, hanem azért is, mert ez jelentette az egyedüli megoldást a magyarságuk megőrzésére. Így sokan választották hazájuknak Magyarországot. Voltak (nem kevesen) akik hivatalos úton hagyták el Romániát és sokan olyanok, akik hátrahagyták mindenüket, hazájukat, családjukat és nekivágtak a zöld határnak. Több ilyen embert megszólaltatunk, megismerjük a történetüket Ezen beszélgetések folyamán feltárulnak a személyes hátterek, a motivációk, az okok, amelyek a határ felé indították el hőseinket Végigkísérjük őket a határhoz (a román-magyar zöldhatárhoz), felidézzük az útvonalat.