Szökés
Történet
Öt évvel a háború után, 1950-ben Európa közepén, Magyarországon bírósági ítélet nélkül titokban embereket tartóztatnak le és a hírhedten kegyetlen gulágtáborokban tartják fogva őket. Ezek az emberek nem tudják, miért vannak ott és meddig.
A film azokról szól, akik megkísérlik a lehetetlent, megszöknek. Közülük csak egyetlen fiatalembernek sikerül kijutni Nyugatra, a vasfüggönyön át. Ez a film a hírvivő története, aki éveken át megszállottan memorizálja társai nevét, hogy értesítse a világot a szigorúan titkos tábor létéről.
A Szökés kísérletet tesz, hogy megragadja a sztálinista gulágrendszer paranoiás, megalázó lealacsonyító légkörét. Ebben a világban még az őrök sem bíznak egymásban: itt az árulás az egyetlen, amivel fizetni lehet apró szívességekért – vagy az életért.
Ezt írtuk a filmről:
Pacsirták szögesdróton – Gondolatok a Gulág filmes „lenyomatairól”
Andrej Cserkaszov 1927-es Szolovki című szovjet dokuja egy észak-orosz szigetcsoport átnevelőtáboraiba nyújt betekintést. A film egy megrakott bőrönddel érkező csapatot mutat be, majd fokozatosan a tábori élet mindennapjaira helyezi a fókuszát (természetesen a kor propagandisztikus eszközeivel): látni bányamunkát, cipészetet, betakarítást, halászatot. Helyet kap a szórakozás is, sőt egy pillanatra még keresztet vető embereket is meg mer mutatni a kamera. A film felszabaduló „megbocsájtással” és hazatéréssel végződik. A Szolovki-sziget(ek) a Gulág egyik meghatározó táborcsoportja volt, azé a Gulágé, amelyről megannyi irodalmi, de kevesebb filmes feldolgozás született.