Cikkünk előző részében megállapítottuk, hogy a játékadaptációk rendezői valószínűleg értelmi fogyatékosnak tekintették nézőjüket, és elszörnyülködtünk-csodálkoztunk Uwe Boll remekein. De talán van még remény.
Most a szájbertér megasztárja, a tizenéves fiúk vágyálma, a tinilányok példaképe, Lara Croft ideje jött el. Három bolygó együttállásának éjszakáján Lara egy rejtélyes óraműre bukkan, amelyet néhai atyja egy régészeti ásatásról hozott haza. Az óramű segítségével meg lehet nyitni az időt és a teret, a kulcs egy megkristályosodott meteorfémből készült misztikus háromszög. Ha a háromszög két darabja újra egyesül, az idő megáll, az emberiség sorsa pedig örökre megváltozik. A gyönyörű régészlánynak negyvennyolc órája van, hogy megmentse az ártatlan emberek millióit.
Az 1996-os Mortal Kombat elnevezésű komputerjáték filmes adaptációja óta nyilvánvaló, hogy a filmgyártás témák, hősök után kutatva, az irodalom és a képregények kizsigerelését követően, a cyberterek virtuális lényeinek, az avatarok (játék)világának felfedezésével újabb kincsesbányára bukkant.
