Most a szájbertér megasztárja, a tizenéves fiúk vágyálma, a tinilányok példaképe, Lara Croft ideje jött el. Három bolygó együttállásának éjszakáján Lara egy rejtélyes óraműre bukkan, amelyet néhai atyja egy régészeti ásatásról hozott haza. Az óramű segítségével meg lehet nyitni az időt és a teret, a kulcs egy megkristályosodott meteorfémből készült misztikus háromszög. Ha a háromszög két darabja újra egyesül, az idő megáll, az emberiség sorsa pedig örökre megváltozik. A gyönyörű régészlánynak negyvennyolc órája van, hogy megmentse az ártatlan emberek millióit.

A játékszabályok ugyanazok, a cél a régiség megszerzése, amely birtokosának korlátlan hatalmat biztosít. Reiss, a főgonosz kegyetlen bérenceivel természetesen rosszra akarja felhasználni az így elnyerhető hatalmat. A szuperlady ellenben mindent elkövet, hogy megakadályozza e tervében, és régészi megszállottságát legyőzve a baljós holmit megőrizze ott, ahol van.

A forgatókönyv némi kívánnivalót hagy maga után annak ellenére, hogy az első rész hibáit igyekeztek kiküszöbölni. Nem időztek Lara lelki vívódásain, az öreg lord szelleme nem tért vissza álomképekben, egy nagyon rövid szexuális kicsengésű jelenetet és a film végi csókot leszámítva nincsenek érzelmi „üresjáratok”. A film egyetlen hosszú akció-szekvencia, amelyet a helyszínváltások és az új városokat/helyszíneket bemutató nagytotálok szakítanak meg. A beállítások és a jelenetek erősebben emlékeztetnek számítógépes megfelelőjére, mint szabadna.

További gond, hogy az akciójelenetek vagy koppintottak (lásd az Indiana Jones-filmeket), vagy megmosolyognivalón elbaltázottak. Angelina erőfitogtatása erőtlen csapkodás (szerintem karakterének ürességét hivatott leleplezi), hiába csúszik-mászik, komolytalan a világ megmentőjeként. De a többiek is hasonlóképpen képtelenek felnőni szerepükhöz, karakterük felszínes és kidolgozatlan.

Tény az, hogy a második rész még az elsőnél is nagyobbat bukott a videójátékok és az ostoba (?) akciófilmek őshazájában. A nem túl kifinomult hamburgerközönség olyan kritikája ez, amely több mint beszédes.