A vágy alakzatai – Alain Resnais-portré 2.

2014. június 20. – írta Gregus Zoltán

Resnais, aki a hatvanas évek elején a francia újhullám formanyelvi újításainak egyik meghatározó egyénisége volt, a hetvenes-nyolcvanas években elkezd történeteket mesélni és a fősodorba tartozó szórakoztató filmek kliséire építi történeteit. Bár a töredékes és elliptikus elbeszélésmód itt is megmarad, az időszerkesztés mégis visszatér egy hagyományosnak mondható mederbe.

Az emlékezés útvesztői – Alain Resnais-portré 1.

2014. június 19. – írta Gregus Zoltán

Ha visszatekintünk Alain Resnais hátrahagyott életművére, akkor azt találjuk, hogy ezek a filmek jelentős stilisztikai és műfaji változatosságot mutatnak a dokumentumfilmtől a fikcióig, a mentális utazástól vagy a melodrámától a sci-fi, a vígjáték vagy a musical világa felé kacsintgató alkotásokig. Mégis nehezen lehetne találni még egy olyan rendezőt, aki ennyit foglalkozott volna az idő és emlékezés kérdésével, mint ő.

Egyszer volt, hol nem volt – A narratív világkép és a koherens történet alternatívái a filmkultúrában

2001. november 15. – írta Mihály István

A szilárd, egységes, koherens világ, vagy legalábbis: világkép már jó ideje inkább vágyálom, mint valóság. Pontosabban: sokak számára már nem is vágyálom. A modern ember még értékvesztésként, tragikusan éli meg a fragmentáltságot, amelyet a vérbeli posztmodern polgár egyenesen ünnepel. A modern embernek Nagy Elbeszélésekre, Történetekre van szüksége, hogy életének célt, tartalmat adjon, és szorongását enyhítse, a posztmodern szubjektum nem bíbelődik ilyesmivel.