Havanna többet érdemelne – Benicio Del Toro, Gaspar Noé et alii: 7 días en La Habana / Havanna, szeretlek

2012. szeptember 10. – írta Pernecker Dávid

Jelenleg a városfilmek fékezett habzású utóéletének lehetünk szemtanúi olyan turisztikai reklámszkeccsek képében, mint a Párizst, vagy New Yorkot elcsöppenésig szerető félsikerek. Ezek a filmek csupán töredezett formájukban és témájukban hasonlíthatók össze Ruttmann alapművével (vagy esetleg az Ember felvevőgéppel és a Nizzáról jut eszembe egyes aspektusaival). Ezek a filmek – miként a Havanna, szeretlek – nem hiteles kordokumentumok, csak annak szeretnének látszani. Továbbá a Ruttmann által csúcsrajáratott objektivitás sem jellemzi őket, mely a mai napig sokkal jobban működő eszköz lenne egy-egy városimázs megalkotására, mint a turizmust és képeslapiságot felpiszkáló gyermeteg fikciók.

Van-e megváltás, és ha igen, miért nincs? – Paddy Considine: Tyrannosaur / Tirannoszaurusz

2012. március 8. – írta Kovács Bea

A düh szüli a magányt, vagy éppen fordítva? A félelem összeköti vagy elválasztja az embereket? Mikor van az a pillanat életünkben, amikor visszafordíthatatlanul átbillen a mérleg, és már soha nem leszünk olyanok, mint amilyenek addig voltunk? Mi a hit? Megválható-e az ember? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a Tirannoszaurusz másfél órában, látszólagos evidenciák által, de olyannyira felkavaróan, hogy a sablonosság eszünkbe sem jutna a hömpölyögve kibontakozó történetet nézve.

Mi a kérdés? – ez itt a kérdés – Ben Affleck: Gone Baby Gone / Hideg nyomon

2008. április 28. – írta Hegyi Réka

Az amerikaiak nagyon kedvelik a Gone Baby Gone című filmet. A színészből rendezővé avanzsált botrányhős Ben Affleck régi rajongói mellé újakat szerzett ezzel a kissé zavaros történettel. A sok felvetett téma között ugyanis elvész az az egy mondatban is megfogalmazható lényeg, ami a film kiindulópontja vagy végkövetkeztetése lehetne.