Tiszteletpéldány – Az MMA Kiadó Jankovics Marcell-albumáról

2020. július 20. – írta Ritter György

Talán kevés embernek kell bemutatni Jankovics Marcellt, akinek munkáin több generáció nőtt fel, miközben ornamentikus stílusával egyszerre volt képes magasművészetet és kulturális népszerűsítést is művelni. A Magyar Művészeti Akadémia kiadványa jórészt a képzőművészeti albumok, kiállítás-összefoglalók modorában próbálja meg összegezni grandiózus képanyaggal ezt az életművet.

Délibáb a magyar filmtörténet pusztáján – Szőts István: Ének a búzamezőkről (1947)

2020. március 14. – írta Harsányi Domonkos

Szőts Istvánt forradalmi látásmódja és formabontó stílusa a modern magyar film előfutárává, mondhatni az első magyar szerzői filmessé tették. Az Ének a búzamezőkről egy gyümölcsöző karrier fontos állomása lehetett volna, helyette azonban utolsó filmje maradt.

Csillag hal meg, ember születik – Anocha Suwichakornpong: Mundane History

2010. június 2. – írta Farkas István

Bár még nem láttam a TIFF mindenik versenyfilmjét, úgy vélem, a thaiföldi Anocha Suwichakornpong Mundane History-ját (Evilági történet) látatlanban is kitüntethetjük a „legextrémebb” jelzővel. Ha nem is a legjobb, de mindenképp az egyik legemlékezetesebb versenyfilm a mezőnyben.

„Az Árnyék tudja” – A szuperhősfilmek jungi szimbolikája

2007. április 15. – írta Varga Zoltán

A kortárs hollywoodi filmkultúra egyik markáns vonulata a szuperhősfilmek sora, melyet az infantilizált posztmodern tömegmozi értéktelen termékeként szokás lesajnálni, megvonva tőle a minimális bizalmat is, amivel pedig inspiratív jelenségekre lehetnénk figyelmesek. A szuperhősfilmekben megfogalmazott szuperhősképzet azonban korántsem egydimenziós: a jungi mélylélektan segítségével élesebb fényben láthatjuk az egyes szuperhősök portréját.