Skandináv fókusz lesz idén a TIFF-en

2023. január 25. – írta a szerk.

A június 9. és. 18. között, Kolozsváron zajló programsorozat kiemelt figyelmet szentel Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia és Izland filmművészetének.

Finnország Filmország – A finn film korszakai az 1800-as évektől napjainkig

2016. október 3. – írta Tommi Römpötti

A nézők számának szempontjából a finn film pompásan kezdte az évezredet. A moziba járók mintegy 30%-a választ hazai alkotást, amikor filmet néz, ez pedig Franciaország után a legmagasabb arány Európában. Ez azonban korántsem volt mindig így, hiszen a finn filmnek is megvoltak a mindenféle okokból eredő hullámvölgyei. Ebben a szövegben a finn filmkultúra születését, a fejlődés és alakulás központi elemeit, néhány kulcsfontosságú filmet és a filmtörténet 1900-as évek elejétől napjainkig ismétlődő témáit vizsgálom.

Észak, mmmm, be csodás! – Északi filmek a TIFF-en

2009. június 10. – írta Csoma Emőke

Az északi filmek szerelmeseinek – köztük e cikk szerzőjének is – igazi Kánaán volt az idei TIFF: fókuszban Finnország, Mika Kaurismäki a 3x3 keretén belül, kiváló rendezők (Lukas Moodysson, Aku Louhimies, Baltasar Kormákur) legfrissebb és régebbi ám nem kevésbé zseniális alkotásai – velük kényeztették a nézőket az így utólag kevésnek tűnő 10 nap alatt.

Jelenetek egy filmtörténetből – Svéd filmtörténet 3.

2009. április 24. – írta Csoma Emőke

Fejlődőképesség, világszintű elismerések, Bergman – a svédek igazán megdolgoztak a sikerért az elmúlt évtizedekben. De vajon elég lesz-e ez az erőfeszítés a következő évtizedekre is? Hogyan lehet kiküszöbölni egy újabb válságot? Mire képesek Bergman nélkül? És a legfontosabb: egyáltalán van-e élet Bergman után?

Észak, minden értelemben – 16. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál (Budapest, 2009. március 26–április 5.)

2009. április 7. – írta Katona Linda

4 mozi, 11 nap, 56 film 26 országból, 12 000 néző, s a mérleg igazából hiányos: egy nap még hátra volt, s csak a fizető nézők kerültek bele. Siker, tizenhatodszorra is. Nyolc alkotás versenyzett a Hullámtörők-díjért, mely végül az Észak című norvég filmmel hajózhatott tova.

Jelenetek egy filmtörténetből – Svéd filmtörténet 2.

2009. március 5. – írta Csoma Emőke

A 20-as évek lejártával a svéd filmkészítők egy roppant nehéz időszakkal találták szembe magukat. Már sem Sjöströmre, sem Stillerre nem számíthattak, ráadásul önmagukat sem akarták feladni azáltal, hogy Európát vagy Amerikát hívják segítségül. A svéd filmgyártás – ahogyan maga az ország is – önállóságra született. Nincs szükségük másra, önmagukból építkeznek.

Jelenetek egy filmtörténetből – Svéd filmtörténet 1.

2009. január 19. – írta Csoma Emőke

David Frost brit kritikus szerint „a pokol az a hely, ahol a svédek mondják a vicceket”. Ezek szerint az emberek imádják a poklot, hiszen a skandináv országok közül Svédország filmművészete vált a legismertebbé és a legnépszerűbbé az elmúlt évtizedekben. Az amerikaiaknak még útmutatót is írtak Hogyan nézzünk Bergman-filmet? címmel. Valóban ennyire súlyos lenne a helyzet?