Kék elvágyódás – Beszélgetés Könczei Csillával

2000. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs

Könczei Csilla és Radu Afrim rendezők néhány éve olyan művészi projekteket hívnak életre a kolozsvári Tranzit házban, amelyekben a színház, a mozgásművészet és a képzőművészet mellett a film is nagyon fontos szerephez jut. Ezek közül a legjelentősebb a tavaly megvalósított BluEscape című színház-videó produkció. Az előadás egy színházi és egy filmes részből állt, amelyek párhuzamosan, illetve váltakozva futottak a színpadon és vetítővásznon. A projekt video-art részét Könczei Csilla rendezte. Csilla szabadúszó néptánckutatóként indult és rendhagyó filmes pályát futott be a BluEscape projekt megvalósításáig.

Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren

2000. szeptember 15. – írta Hollósi Laura

„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)

Lázadás a hét és feledik emeleten – A John Malkovich menet / A fiúk nem sírnak / Mindent anyámról

2000. szeptember 15. – írta Saszet Ágnes

„BLANCHE: Nekem nem kell a valóság... nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie." (Tenessee Williams: A vágy villamosa)