Baltasar Kormákur harmadik angol nyelvű filmje egy korrekt akció-thriller a szállítóhajós csempészek világáról, Marky Markkal a főszerepben. Nem kell felugrálni a székekről, hölgyeim, de a kedvezményes árú jegyet megéri.
A színész Óskar Jónasson Reykjavik-Rotterdam című filmjének jogait vette meg és elegánsan felkérte az eredeti főszereplőt, Baltasar Kormákurt, hogy üljön a rendezői székbe.
David O. Russell rendező 1999-ben a Sivatagi cápákkal (Three Kings) gurított nagyot, azóta nem sok említésre méltó munkát tett le az asztalra. A harcos lett a második győzelemmel végződő meccse, és még ha nem is kiütéssel viszi földre a nézőt, a pontozásnál egyértelműen az ő javára billen a mérleg.
A politikailag korrekt film műfaja (bár sajnos kialakult) nem jó, de szociálpszichológiai szempontból hasznos lehet, ha látványosan el van osztva a jó és a rossz, mert így mindenki tanulhat. A PC film különös válfaja, amikor patika-mérlegen mérnek minden egyes színt és szereplõt.
Hollywood mindig is szívesen hívta ki csatára a természet erőit: vulkánokat, vízözönöket, szélviharokat. A pusztítás grandiozitásával ezekben a filmekben csak az emberi kitartás és ellenállás nagyszerűsége volt összemérhető. Ha egy eszement terrorista akarja megsemmisíteni az Egyesült Államokat, az politikailag nem mindig volt korrekten tálalható. Egy meteorit vagy egy tornádó azonban nem törődik az ideológiai elkötelezettségekkel, ráadásul sokkal végzetszerűbb és elemibb csapásokat képest végrehajtani – mind a műteremben és a trükklaborban, mind a való életben.
