A celluloid bosszúja – A száz éves Tolnay Klári ezer arca filmen

2015. január 2. – írta Dr. Góg Laura

Pontosan száz év, közel száz film, ezer arc. Tízezer írott karakter, melyben a filmsztár Tolnay Klári karakterét idézzük: a celluloid csillogó naiváját. No és tíz-egynéhány film, melyre egyáltalán emlékezett a száz esztendeje született Tolnay Klári, a színpad humanista varázslója a magyar filmtörténetben jelentősnek mondható hat évtizedes mozifilmes pályafutásából.

Katasztrófa/turizmus – Nicolás López: Aftershock / Utórengés

2013. június 20. – írta Kovács Bea

Az Utórengés műfaji megnevezése horror-thriller, de simán elmegy trash-nek is, már amennyiben az orbitális mennyiségű vér, erőszak, sztereotípia, dramaturgiai pontatlanság és a karakterek felszínessége stílusjegyként értelmezhető (bár van egy olyan gyanúm, hogy ebben az esetben ez nem szántszándék, inkább csak mellélövés).

Eső után… – Beszélgetés Kovács Kata színésznővel

2007. október 15. – írta Jólesz Tamara

A 2007-es Magyar Filmszemle versenyfilmjeként láthatta a közönség Mészáros Péter: Kythéra című nagyjátékfilmjét. Az Eső után című Mészáros-rövidfilmet ismerve nem számítottam habkönnyű vígjátékra.

„A csók nem nagy teljesítmény“ – Beszélgetés Gryllus Dorkával

2007. június 15. – írta Kincses Réka

Gryllus Dorkát mindenki ismeri. Legalábbis mindenki hallott róla. És azt is tudja, hogy mikor és kihez ment férjhez. Ésatöbbi. Gryllus Dorka olyasvalaki, akit sztárnak hívnak. Számomra Dorka egy sokoldalú és izgalmas művészegyéniség, akiről még korántsem tudunk mindent. És nem utolsó sorban, egy rendkívül érzékeny és meleg természetű ember. Az Irina Palmmal, mely az idei Berlinálén versenyben szerepelt, Dorka a szélesebb német közönség számára is ismertté vált.

Szárnypróbálgatások – Beszélgetés Krajcsi Nikolettel

2007. február 15. – írta Buzogány Klára

Szőke haj, kék szem, törékeny termet, és többször is bizonyított tehetség. Noha még pályája elején áll, és minden lehetőséget megragad arra, hogy valami újat tanuljon, Krajcsi Nikolett egyre céltudatosabban próbálgatja a szárnyait.

Sztárság és szexualitás – A Karády-láz

2004. január 15. – írta Rick Zsófi

A színészek mindig is kettős eszménykép lehetőségét hordozták magukban. Egyrészről a színpadon – a 20. században inkább a vásznon – szerepeik szerint valóra válthattak olyan álmokat, amelyekre a való életben egy embernek igen kevés esélye van, megteremtve ezzel az identifikáció iránti vágyat, másrészt megtestesítettek egy „démoni életformát”, azt, ahogy mindenki szeretne élni. Ők az ikonjai az autonóm embernek, akit az ösztönei, vágyai, érzelmei, érzékei irányítanak.