A szállító elrabolva – Camille Delamarre: The Transporter Refueled / A szállító: Örökség

2015. szeptember 3. – írta Csiger Ádám

A rebootok öncélúságát az alkotók gyakran igyekeznek azzal kompenzálni, hogy megpróbálnak valamit javítani, vagy legalább újat mutatni a franchise első installációjához képest. És A szállító-filmeknél jobbat csinálni és többet mondani nem lehetetlen küldetés.

Bonddal tuningolt Verdák – John Lasseter: Cars 2 / Verdák 2

2011. augusztus 11. – írta Farkas István

Talán soha nem kezdtem olyan nehezen egy filmes írást, mint most, a Verdák 2 kritikáját. Ennek hátterében persze az áll, hogy egyrészt az első rész karaktereibe naponta belebotlok a kisfiam játékai között (Villám McQueen még ebéd közben is ott pislog a kenyereskosár mellett), másrészt pedig a Pixar stúdió a maga 25 évével és tucatnyi animációjával egy jó ideje belopta magát a szívembe, ezért kellemetlen azt látni, hogy legújabb dobásuk ennyire erőtlen.

Sokhengeres semmi – Justin Lin: Fast & Furious / Halálos iram

2009. április 20. – írta Bán Attila

„Ezzel a filmmel a kopasz, baltaképű, egyszótagos szavakban kommunikáló, pszichopata vezetési stílusú bunkó sofőröket szeretném megszólítani. Fontosnak tartom, hogy az emberiség eme gyöngyszemeinek egy olyan alkotásban állítsak emléket, mely nélkülözi az olyan úri cifraságokat, mint történet, karakterek. Továbbá wrrrÚÚÚÚÚÚMMWRÚÚÚÚM! Wrru-wru wrúúúúmmmmm stb.”

Csak a füstje maradt... – Paul W. S. Anderson: Death Race / Halálfutam

2008. szeptember 25. – írta Németh Barnabás

Hol kell meghúzni az erkölcsi határt a médiában a nézők kegyeiért folytatott versenyben? Avagy: mi kell hozzá, hogy a legtöbben egy bizonyos műsort válasszunk? Mikor jön el az a pont, ami után már nem lesz elég a fikciós vérontás, hanem igazi, hús-vér emberek öldöklése lesz csak képes székbe szögezni a nézőt?