Prepa(pa)ráció – Pálfi György: Taxidermia
2007. február 15. – írta Margitházi Beja
Gyomrunkba, ágyékunkba bokszoló, netán lelkünkbe gázoló közelképeivel és degenerációs esettanulmányaival a Taxidermia elsőre épp oly bizarrnak, kereknek, tökéletesre csiszoltnak és meghökkentőnek tűnhet, mint egy üveggömbbe öntött embrió-kulcstartó. De a benne leginkább zavarbaejtőbb talán mégsem a (nagyon is emberi) testi üzemmód közvetlen közeli követése, sem a (részben már Parti Nagy által megírt) extrém szereplők és történések megjelenítése, hanem inkább az, hogy univerzum-szerű szerkezetbe rendezettsége miatt groteszk emberképet felmutató világértelmezésnek is tekinthető.
