Negyedik nekirugaszkodásra sem támadt fel saját hamvaiból Michael Bay Transformers-szériája (pedig az volt a cél): ugyanolyan kínosan ostoba, mint elődei. Hiába az emberi szereplőgárda lecserélése, ha a felszínes karakterek és a csapnivaló történetvezetés megmaradt. Azonban azt meg kell hagyni, hogy a próbálkozás igazán látványosra sikeredett.
Nem elegendő csak úgy hozzányúlni egy Hasbro-társasjátékhoz és filmre adaptálni, valami többre is szükség lenne - gondolhatta Erich és Jon Hoeber, amikor fene tudja kicsoda megbízásából azt a feladatot kapták, hogy filmet írjanak a Csatahajó olcsó című, de 13 éven alul mindenképp ajánlott játékélményből. Nagy szerencséjükre volt amiből merítkezni. Az elmúlt pár év Hasbro-adaptációit végignyalva ügyesen kijegyzteleték a korábbról ismert munkák (G. I. Joe, Transformers) legfontosabb építőelemeit és nekiláttak egy újabb csontig hatoló sebet hasítani a filmtörténet vén, fájdalmait nyugalommal elhallgató testébe.
Csak nekem tűnik úgy, vagy idén tényleg különösen erős volt a hollywoodi nyári trágyafelhozatal? A G. I. Joe: A kobra árnyéka eredeti címe alapján (The Rise of the Cobra – A kobra felemelkedése) leginkább a reggeli merevedés magasztalásának tűnik, de végül mégiscsak egy bárgyú akciófilm lesz.
Könnyen lehet, hogy ez a 2000-es évek legfontosabb filmje: a legnagyszerűbb és megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a Földön nincs értelmes élet. Ha ez a film a műholdsugárzás által valaha is értelmes földönkívüli civilizációhoz ér, azok azonnal szét fogják robbantani az egész nyomorult bolygónkat, és bizony megérdemeljük.
