Amikor az ember a Piroska és a farkas című gyerekkori rémmese adaptációjának plakátjára lesz figyelmes (akkor is, ha a magyar forgalmazási keresztségben – jogosan – mellőzték Piroskát és egyszerűen csak „a lányról” van szó), akkor elvileg kétféle reakciója lehet: vagy megnézi, mert röhögni akar egyet és kíváncsi, hogy miképp lehet ezt a mesét százpercesre nyújtani; vagy pedig megnézi, mert az alkotógárda, a trailer és a csomagolás biztosíték lehet egyfajta jellegzetes képi világra és narratívára, amely egyes célcsoportoknál nagyon is működik (Alkonyat és társaik).
A lamiák, brukolakhoszok a nyugati kultúra ikonikus figurái közé tartoznak. A vérszopó humanoidok alakja olyannyira beivódott a köz tudatába, hogy – az irodalomtól a képzőművészetig (a mágikus gondolkodást mímelő több tucatnyi szektán át) – kiirthatatlan toposszá avanzsálódtak. Mára már a tinifilmek „hozzávalói” között is megtaláljuk. Sokak örömére vagy bánatára.