Angelo Badalamenti életének néhány részlete majdnem olyan bizarr fordulatokkal teli, mint egy David Lynch-film. Bárzongoristából lett a legendás rendező legfőbb zenei munkatársa. Amikor az 1980-as években a szintetizátor forradalmasította a filmzenék világát, Badalamenti volt az egyik első zeneszerző, aki a textúrákra helyezve a hangsúlyt nem feltétlenül a cselekményre fókuszált, hanem hangulatokat festett meg. Jazzes múltjával kombinálva mai napig ezek a legnépszerűbb szerzeményei, boszorkánykonyhájából azóta inkább lemezek, mint filmzenék kerülnek ki.
Angelo Badalamentit mindenki úgy ismeri, mint David Lynch állandó zeneszerző társa, aki alkalomadtán felbukkan a filmvásznon is – megjelenik Isabella Rossellini mögött a Kék bársony zongoristájaként, vagy a pultot támasztja a Mulholland Drive egyik jelenetében – és természetesen ő írta a Twin Peaks zenéjét és emlékezetes főtémáját is. Badalamenti munkássága azonban jóval túlmutat David Lynch filmjein, ahogy ez az alábbi interjúból is kiderül…
