Áprily Zoltán az ELTE Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Program hallgatója, 2007-ben hozta létre a Daazo weboldalt, melynek célja az európai rövidfilmek népszerűsítése, összegyűjtése. Jelenleg egy új projekten dolgozik, melynek létrehozásához a filmkedvelő olvasók, a közösség segítségére is szükség lesz. Új terveiről és a közösségi filmfinanszírozás mibenlétéről, rejtelmeiről beszélgettünk.
Az ELTE Film-, Média- és Kultúraelméleti doktori programjának hallgatója vagy. Hogyan kerültél a filmszakma közelébe és milyen út vezetett az elmélettől a gyakorlatig?
Inkább azt mondanám, hogy gyakorlatból lett elmélet, vagy inkább kiegészítik egymást. Mindig is filmet akartam készíteni, filmmel akartam foglalkozni. A filmelmélet szakon mind az elmélet, mind a gyakorlat le van fedve. Az egyetemi évek alatt több kisfilmet is készítettem, dolgoztam profi forgatásokon asszisztensként, egy évig pedig Dániában tanultam filmrendezést. Pár éve Deák Dani barátommal közösen létrehoztunk egy rövidfilmekkel foglalkozó honlapot, a Daazo.com-ot. Míg azt gondolnánk tehát, hogy a filmelmélet szakon csak filmkritika-írást lehet tanulni, addig a tapasztalat az, hogy nagyon sokan a gyakorlat elmélete miatt mennek oda, abban a reményben, hogy előbb-utóbb filmet készítenek majd. A filmelmélet szak egy nagyon körültekintő rálátást biztosít a filmre mint médiumra.
Milyen élményekkel gazdagodtál Dániában? Ha össze kéne hasonlítanod az ottani filmgyártást a magyarországival, akkor mit mondanál?
A leghasznosabb tapasztalat, amit Dániában szereztem, hogy nem lehet filmet készíteni egyedül. A filmkészítés minden szempontból csapatmunka: ahhoz, hogy jó eredményt érj el, meg kell bíznod az emberekben, együtt kell tudnod dolgozni velük. Forgatókönyvet lehet egyedül írni, de ha meg is akarod valósítani a tervedet, akkor el kell kezdened magad köré gyűjteni az embereket. Nagyon nehéz elviselni azt, amikor valaki változtat a sztoridon, sokszor úgy éli meg az ember, hogy a rendező, vagy producer megöli a saját gyermekedet, a saját sztoridat, amit máshogy képzeltél el. A lényeg, hogy kész legyél kompromisszumokra, érvelni tudj a véleményed mellett és nyitott légy új ötletekre. Ma már nincsenek Charlie Chaplinek és Buster Keatonok. Nem nagy egyéniségek vannak, hanem egymást jól kiegészítő, egymást inspiráló művészek. A filmkészítés kreatív része közösségi munka, ahol mindenki másért felelős, de ugyanazt a célt szolgálja. Amikor Dániában tanultam, még érezni lehetett azt, amit a dánok a Dogma mozgalomnak és a világsikereknek köszönhettek. A dán film hihetetlenül népszerű volt, az igazán nagy sikereket 600 ezren is megnézték, ami nem kevés egy 6 milliós országban. Ez a filmszeretet mindenhol tettenérhető volt. Bár a helyiek hozzá voltak szokva, hogy a faluban van egy filmes iskola, nekem azért mégis furcsa volt, hogy pl. a használtautó-kereskedésből ingyen és bérmentve adtak kölcsön 3 napra egy VW Passat-ot a vizsgafilmünkhöz. Ilyen nyitottsággal Magyarországon nem találkozik az ember.
Legutóbb Simonyi Balázs Tour című kisfilmjében forgatókönyvíróként működtél közre. Ha tehetnéd, akkor a jövőben is foglalkoznál forgatókönyvírással?
A Tour előtt is írtam már kisjátékfilm-forgatókönyvet, a Tourban producerként és vágóként is közreműködtem. Természetesen remek dolog egy élőszereplős kisfilmen dolgozni, de megfelelő erőforrások hiányában igen limitált, hogy mit tudsz megvalósítani. Az élőszereplős, kisrealista film limitálja az ember fantáziáját (legalábbis az enyémet). Nem készítheted filmedet az űrben, nem lehetnek benne robbanások, beszélő állatok, különleges effektusok. A Tour egy kisrealista mese szerethető hősökkel, de számomra az egyéni látásmód kifejezesének egy fontos állomása is. Készítése közben fogalmazódott meg bennem, hogy az animációs műfaj sokkal közelebb áll hozzám, mint az élőszereplős fikció. Ha úgy vesszük, a Tour szereplői is valahol animációs filmbe illő, esetlen, tesze-tosza, bukdácsoló figurák. Ebből következően az elmúlt 1-2 évben születő történeteim mind animációs filmek. Elrugaszkodnak a valóságtól, az animáció eszközeivel fejeznek ki olyan dolgokat, amelyeket én személy szerint másképp nem tudok kifejezni. Lehet, hogy más tud, de én nem.
A filmkészítés melyik része érdekel a leginkább?
A filmkészítésben leginkább a történet alapkoncepciójának kitalálása és kidolgozása érdekel. Egy konfliktushelyzet megteremtése, amin keresztül aztán ki lehet fejezni valamit. Mondhatjuk tehát, hogy a forgatókönyv érdekel, illetve egy adott világ létrehozása.
Mesélj egy kicsit a legújabb projektedről. Mitől különleges, miről is van szó?
A Tour óta nem dolgoztam filmen, viszont folyamatosan kísérleteztem animációval. A mostani film egy személyes alaphelyzetről szól. Környezetemben rengeteg olyan ismerős, rokon, barát van, akik nehezen tudnak valamit is kezdeni a bölcsészkar, a daazo.com és a filmkészítési pillérein nyugvó életmódommal, és folyamatosan azt kérdezik, mikor lesz már „rendes” munkám, „rendes” életvitelem. Ez a rajzfilm erről a kérdésről szól. Arról a pillanatról, amikor már feladtad az álmaidat és visszatekintesz mindarra, ami lehettél volna, ami szerettél volna lenni. Hasonló az alaphelyzet Karinthy Találkozás egy fiatalmeberrel című novellájában. Nagyon sokunkkal megtörténik ez. Egyszer csak azon kapja magát az ember, hogy beállt a sorba. Ki kényszerből, ki kényelemből, ki karriervágyból. Ebben a 2 perces, igen rövid animációban megismerünk egy férfit, akinek az agyán hirtelen átsuhan mindaz, ami szeretett volna lenni: focista, autóversenyző, űrhajós stb. A filmben a kamera 360 fokos fordulatokat tesz a szereplő feje körül, amelyen, amely körül megjelenik önmaga ezekben a különböző szerepekben. Ez a kameramozgás komoly kihívást jelent, mert a filmet kézzel akarjuk megrajzolni és ez azt jelenti, hogy minden egyes képkockán, minden egyes fázist más és más perspektívából kell megmutatni. A filmen eddig hárman dolgoztunk, Kalászi Benjamin grafikussal, és Hermán Árpád animátorral, akik miatt ez a kíhívás rendkívül élvezetes, kreatív munka volt. A semmiből építünk fel valamit, ami nagyon jó szórakozás. Most azonban megakadtunk, mert a látványtervek, és a ritmus animatic elkészítése után kockáról kockára meg kell rajzolni a filmet, amihez viszont pénzre van szükségünk.
A tervek szerint a film anyagi hátterének megvalósítása rendhagyó módon történne, mégpedig közösségi finanszírozással. Mit gondolsz erről a módszerről, van-e ennek jövője Magyarországon?
Amikor a film készítéshez hozzáfogtam, akkor nagyon pesszimista voltam a film anyagi hátterének pályázat útján történő fedezését illetően. Az MMKA „becsődélése” után úgy éreztem, hogy ez a pesszimizmus nem volt alaptalan. Korábban is hallottam már a közösségi filmfinanszírozás különböző sikertörténeteiről, így úgy voltam vele, hogy én is kipróbálom. Most ott tart a dolog, hogy 50 nap alatt kellene összegyűjteni a film költségvetésének nagy részét. Ez pedig nem magától történik. Mindennapos feladat küldözgetni a készülő filmed linkjét ismerőseidnek, ismeretleneknek. Ami rendkívül szimpatikus, hogy nem az egész költségvetést akarod elkérni valakitől, hanem csak egy egész keveset. Annyit, amennyit az illető szán rá. Sok kicsi sokra megy alapon működik a rendszer. Ugyanakkor nem szabad azt hinni, hogy ezeket az 5-10 dollárokat könnyű megszerezni. Magyarországon például úgy tűnik, hogy egyáltalán nincs kultúrája az ilyen típusú hozzájárulásnak. Énekes-tehetségkutatóknak már tudunk sms-t küldeni, de minden egyéb esetben, amikor kultúrára kéne költeni, akkor egy fillért nem akarunk fizetni. Egy barátom azt mondta, hogy ne kunyeráljak, inkább meghív egy kávéra. Én pedig arra kértem, hogy a kávéra szánt pénzét inkább adja be a közösbe, mert többre megyek vele. Bár még csak nagyon keveset sikerült összegyűjteni (58 dollárt), optimista vagyok. Töretlenül küldözgetem mindenkinek a projektet, hiszen az is hatalmas segítség, ha valaki továbbküldi a saját hálózatán belül. Bízom benne, hogy lesznek olyan emberek, akiknek tetszik a film és látni szeretnék majd. Egy barátom ismerőse pl. New York-ból ajánlott fel 10 dollárt és ez optimizmusra ad okot.
Neked milyen reményeid vannak a projekttel kapcsolatban?
Ez az animáció nagyon fontos számomra. Egy személyes problémát fogalmaz meg, amelyet éppen az elkészülte, vagy nem elkészülte válaszol meg. Én hiszek benne, és küzdök érte, hogy egy 2 perces animáció el tud készülni nemzetközi színvonalon. Ehhez kreativitás kell, áldozatos munka és pénz. Az első kettő megvan, hiszen igazán tehetséges emberekkel dolgozhatok együtt. Az utolsó pont azonban sarkalatos kérdés, és az én feladatom, hogy megteremtsem, megszerezzem. Ha a közösségi finanszírozás nem is lesz elegendő, rengeteg olyan visszajelzés származik majd belőle, amelyek segítségével tovább lehet lépni, tovább lehet keresni a pénzügyi megoldásokat..
Előreláthatóan mekkora a film költségvetése, mekkora összegre lenne szükség?
A kameramozgás különlegessége miatt jelen stádiumban nehéz megállapítani a pontos költségvetést. Véleményem szerint ideális esetben hozzávetőlegesen 2 millió forintra lenne szükség, de igyekszünk olyan kreatív megoldásokat találni, amelyek csökkentik a költségeket. Sokszor szoktak amatőr filmesek azzal dicsekedni, hogy milyen olcsón készítettek filmet, de véleményem szerint ezzel lejáratják a filmiparban dolgozókat. A jó minőségű munkát meg kell fizetni, senkitől sem lehet elvárni, hogy puszta lelkesedésből odaadja a szakmai tapasztalatát. Amikor valaki azt állítja, hogy 1 millióból csinált meg egy filmet, akkor megfeledkezik arról, hogy mennyibe került volna a produkció, ha ki is fizeti a munkatársait. Én most azért gyűjtök pénzt, hogy ne szívességet kelljen kérnem a filmben dolgozó szakemberektől. Szeretném, ha ez a film nem mutyiban készülne el, hanem úgy mint egy normális produkció. Talán túl komolynak tűnik ez a filozófia egy 2 perces animáció esetében, de most úgy gondolom, hogy így lenne igazán fair filmet készíteni.
Ha valaki mondjuk támogatni szeretné a projektet az interjú elolvasása után, annak mit kell tennie pontosan?
Ha valaki támogatni szeretné ezt a projektet, akkor látogasson el a projekt weboldalára: www.indiegogo.com/fridaymorning. Ezen az oldalon megtalál minden információt, hozzájárulhat a projekthez, a létező összes módon megoszthatja azt másokkal, hozzászólhat, követheti a fejleményeket. A lényeg az, hogy ha minél többen interakcióba lépnek az oldallal, az annál inkább kiemeli a projektet a sok ezer másik közül. Így tehát mondhatni, hogy bármilyen segítséget nagyon köszönök.
