Marilyn Jordan (Montenegro, r. Dusan Makavejev, 1981)

„Egy kislány azt kérdezte az állatkertben egy majomtól: Miért laksz te itt? Nem jobb neked ott, ahonnan jöttél?” Ezzel a mondattal kezdődik Dusan Makavejev angol-svéd koprodukciója, melynek hősnője Marilyn Jordan (Susan Anspach), akinek elege lesz a svéd jólétből és a mindennapi gondtalanságból és a végtelen gazdagságból, vagyis az lesz a problémája, hogy nincs problémája! A nagy unatkozás közepette viszont hirtelen a zsibongó Zanzibár Night Club-ban találja magát, egy jugoszláv vendégmunkás oldalán. Eljut a kolóniájukba, elbűvöli annak vad atmoszférája, a kaotikus szabadság világa. A lehető legtávolabb kerül a megutált szokványos családanya szerepétől, és úgy látszik, ezt élvezi is, mert két napot és két éjszakát marad, miközben szerettei már kétségbeesetten keresik.

Charlotte (Lost in Translation / Elveszett jelentés, r. Sofia Coppola, 2003)

Charlotte (Scarlett Johansson) esete különösen nehézkes, mivel számára még csak meg sem adatik a lehetőség, hogy legalább otthon, ismerős berkekben unatkozzon, neki egy teljesen idegen várossal, Tokióval kell megküzdenie – egyes-egyedül. A lány munkamániás, fényképész férjét kíséri el Tokióba, ám arra nem készült fel, hogy férje gyakorlatilag tudomást sem fog venni jelenlétéről, teljesen magára hagyva őt. A kiábrándult Charlotte szerencséjére Bob (Bill Murray), az éppen whiskyreklámot forgató tévésztár is hasonló cipőben jár, álmatlan éjszakáiknak köszönhetően útjuk többször is keresztezi egymást. A két magányos lélek együtt fog neki a japán világ felfedezésének, mialatt lassan különös barátság szövődik közöttük, melynek eredményeképp visszakapják azt, amit már oly régóta elveszettnek hittek...

Laura Jesson (Brief Encounter / Késői találkozás, r. David Lean, 1945)

Laura Jesson (Celia Johnson) számára már nem sok izgalmat tartogat az élet – egy kisvárosban él férjével és két gyerekükkel, a hét legizgalmasabb eseménye pedig a csütörtöki nap, amikoris Milfordba megy lebonyolítani a családi bevásárlást, valamint megnézni egy filmet a moziban. Egy ilyen csütörtök alkalmával a vonatállomás kávézójában Laura megismerkedik az ugyancsak átutazóban levő Alec Harvey-val (Trevor Howard), aki újabb izgalmas programponttá válik a nő életében. Találkozásaikat követően lassan szerelem szövődik a két házas ember között, és bár úgy gondolják, hogy egymásnak lettek teremtve, mégis úgy tűnik, hogy családi elkötelezettségeik miatt szerelmük sosem teljesülhet be. David Lean kitűnő drámáját 1946-ban Arany Pálmával jutalmazták a Cannes-i Filmfesztiválon.

Cathy Whitaker (Far from Heaven / Távol a mennyországtól, r. Todd Haynes, 2002)

Az 50-es évek Amerikájában Cathy Whitaker (Julianne Moore) látszólag a legboldogabb középosztálybeli háziasszonyok egyike. A munka miatt nem kell fájjon a feje, hiszen férje, Frank (Dennis Quaid) nemcsak kivételesen jóképű, hanem ugyanannyira sikeres is, gyerekeik pedig valószínűleg ugyanerre az útra lépnek majd.  A tökéletes háziasszony legnagyobb problémája, hogy miként csinosíthatná még jobban a már amúgy is a tökéletességig fokozott kertvárosi házukat. A látszat azonban nagy mértékben csal, Cathy ugyanis üresnek érzi életét, ráadásul amikor férjét egy másik férfival találja, azzal is szembesülnie kell, hogy házassága is csupán egy hazugság. Fájdalmait feketebőrű kertészükkel, Raymonddal (Dennis Haysbert) próbálja enyhíteni, bár a kor társadalmi elvárásai szerint tette legalább olyan súlyosnak minősül, mint férje homoszexualitása.

Mrs. Robinson (The Graduate / Diploma előtt, r. Mike Nichols, 1967)

A középkorú, ám felettébb jó bőrben levő Mrs. Robinson (Anne Bancroft) olyannyira modern nőnek tartja magát, hogy még akkor sem zavartatja magát, ha saját lánya, Elaine (Katharine Ross) elől kell elhódítania legújabb kiszemeltjét, Benjamint (Dustin Hoffman). Mrs. Robinson viszont nemcsak Ben szimpatizánsának édesanyja, hanem édesapja egyik legközelebbi üzleti partnerének felesége is egyben, aki nem érez különösebb lelki szorongást tettei miatt. Unatkozó, elkényeztetett feleség lévén trófeaként tekint minden lábai elé hulló férfira. Annak ellenére, hogy Mrs. Robinson eltiltja Bent lányától, a fiú mégiscsak szerelmes lesz bele, aki – miután kiderül, hogy a fiú viszony folytatott az anyjával – hallani sem akar róla. 

Francesca Johnson (The Bridges of Madison County / A szív hídjai, r. Clint Eastwood, 1995)

Francesca Johnson (Meryl Streep) nyugodt kis életet él egy Madison County-beli kis farmon férjével és gyerekeivel. Egy szép napon, amikor a család többi tagja több napra elutazik egy vásárra, bekopog egy titokzatos idegen, Robert Kincaid (Clint Eastwood) személyében, hogy segítséget kérjen a nőtől: a National Geographic magazin számára kell lefotóznia a közelben levő Rosamunde-hídat, ám nem találja az oda vezető utat. A nő felajánlja társaságát, hogy elkíséri őt a hídhoz. A séta során viszont nemcsak felszínes beszélgetésbe elegyednek, hanem lángoló szenvedélyre is lobbannak, melynek következtében négy csodálatos napot töltenek együtt, míg a család távol van. Francesca naplójában ír élete legszenvedélyesebb napjairól, végrendeletében pedig azt is meghagyja, hogy halála utána ne férje mellé temessék, hanem a Rosamunde-híd alá vessék hamvait.

Gerry Jeffers (The Palm Beach Story / A Palm Beach történet, r. Preston Sturges, 1942)

Preston Sturges zseniális vígjátékának főhősnője a fiatal Gerry (Claudette Colbert), aki bár férjét, Tomot (Joel McCrea) nagyon szereti, nem akar tovább a társadalmi hierarchia legalsó fokán élni, elege van a visszafogottságból. Tom maga is gazdagságról álmodik, azonban mint feltaláló csak szerény sikereket érne el, ezért részben megpróbál reálisan gondolkodni. Öt évnyi együttélés után Gerry úgy dönt, hogy elválik, és egyedül utazik el a floridai Palm Beach-be, hogy elintézze a válást és egy gazdag férfit keressen magának. Ott, a gazdagok találkozóhelyén Ale and Quail Clubban számos önző, de gazdag férfival ismerkedik meg. Gerry végül a milliomos III. J. D. Hackensackernél (Rudy Vallee) keresi a boldogságot, de rá kell jönnie, hogy Tom ugyan kevésbé gazdag, de szeretni csak őt tudja.

Lola Delaney (Come Back, Little Sheba / Térj vissza, kicsi Sheba!, r. Daniel Mann, 1952)

Doc (Burt Lancaster) és Lola Delaney (Shirley Booth) nem tudnak és talán nem is akarnak kikeveredni unalmas, rosszul sikerült házasságukból. Mióta Lola elvetélt, minden figyelmét és törődését kiskutyájára, Shebára fordítja, aki néhány hónapja elkóborolt. Doc a feleségét okolja, amiért abba kellett hagynia az orvosi egyetemet és nem lehetett valódi doktor. A szomorú, csalódással teli szürke hétköznapokból évekig az alkoholba menekült, most azonban egy anonim alkoholisták klubjának köszönhetően gyógyulófélben van. Amikor egy csinos főiskolás lány, Marie (Terry Moore) bérel náluk szobát, a házaspár élete újra felpezsdül. Lola úgy érzi, mintha saját gyermekkel lepte volna meg őket a sors, és aggódva figyeli a lány minden lépését, míg Doc hosszú évek óta először ismét találkozik a szenvedély érzésével. De Lola ebből mit sem vesz észre. Shirley Booth alakítását 1953-ban Oscar- és Golden Globe-díjjal is méltatták.

Carol White (Safe / Elkülönítve, r. Todd Haynes)

Haynes főhősnője, Carol White (Julianne Moore, ismét!) nem mindennapi gyötrelmeken megy keresztül. Az amúgy rendkívül tehetős háziasszony egészsége egyik pillanatról a másikra megváltozik, paranoiás lesz, és szüntelenül rosszullétek kínozzák. Az orvosok semmilyen magyarázatot nem találnak betegségére, és férje is kezdi elveszíteni türelmét. Carol csupán egyetlen megoldásban bízik, mégpedig az elköltözésben. Ám itt nem akármilyen költözésről van szó: bevonul egy speciális intézetbe, melyet a környezetszennyezés miatt szenvedő betegek számára alakítottak ki. A bentlakók teljesen el vannak különítve a külvilágtól, és csodálatosan érzik magukat. A beilleszkedés különös időszaka után Carol arra a következtetésre jut, hogy többet soha nem akar visszamenni az emberek közé.

Antonietta (Una giornata particolare / Egy különleges nap, r. Ettore Scola, 1977)

A listánkban felsorakoztatott feleségek közül talán Antonietta (Sophia Loren) története a maga módján a legmegrázóbb, Ettore Scola filmje pedig a filmtörténet egyik legszebb olasz filmje. Rómában járunk és 1938-at írunk, pontosan május 8-at, amikoris Hitler látogatást tesz Mussolininál, valamint megjelenik III. Victor Emanuele király is, így az egész főváros őket ünnepli a tereken, a házak kiürülnek, mindenki odakint örjöng. Csak két magányos lélek marad otthon: Antonietta, a hatgyermekes családanya, valamint Gabriele (Marcello Mastroianni), a homoszexuális rádióbemondó, akinek karrierjét éppen nemi hovatartozása tette tönkre. Egy elszabadult papagáj felkutatásának köszönhetően a két boldogtalan ember megismerkedik, minek következtében Gabriele először érez vágyat egy nő iránt, Antonietta pedig ráébred, hogy a szerelem nem egyenlő a rabszolgasággal. 

„A film azért maradt élő, mert a magány témája örök. Túlhaladta a fasiszta korszakot. Az ember többé-kevésbé mindig totalitárius rendszerben él, amely megszabja az általános mentalitást. A homoszexuálisokat ma is gyanakvó szemmel nézik. A nő természetesen sokkal szabadabb ma, de jogai még nem egyenlők a férfiéival” – véleményezte a rendező.

(A listát szerkesztette és összeállította: Csoma Emőke)