Helen McCrory, Peaky Blinders, 2021

McCrory tavaly áprilisban, mindössze 52 évesen halt meg mellrákban. Ha nem jött volna közbe a 2020-as, pandémia miatti leállás a showbizniszben, talán nem kellett volna átírni a Peaky Blinders hatodik évadának forgatókönyvét, úgy, hogy Polly karaktere kikerüljön belőle...

Pete Postlethwaite, Eredet (Inception, 2010)

A remek brit karakterszínész a 90-es években már túlélt egy rákot, aztán 2009-ben újból azzal diagnosztizálták, miután egész életét végigcigizte. (Ugyanabban az évben, már tudva titkolt betegségéről, egy interjúban kifejezte abbéli reményét, hogy a ma felnövő fiatalok csak afféle múltbéli furcsaságként fognak a kis fehér koporsószögekre tekinteni). Nolan Eredetében egy életétől elbúcsúzó mágnást alakít. A forgatáson csak a karakter fiát alakító Cillian Murphynek árulta el, hogy rákos, így az illető jelenet könnyei talán még erősebbek, igazibbak, mint amilyenek lettek volna. Még egy apró szerepet bevállalt, mielőtt 2011 januárjában meghalt.

Yūsaku Matsuda, Fekete eső (Black Rain, 1989)

Matsudát mindösssze negyven évesen rákkal diagnosztizálták, ő viszont visszautasította a kemoterápiás kezelést, mert nem akarta, hogy a gyógyszerek befolyásolják a színészi alakítását Ridley Scott filmjében. A felesége szerint ez egyébként is jellemző volt rá: korábban egy fülgyulladást addig halogatott, hogy később meg kellett műteni. A forgatás alatt egyre csak rosszabbodott az állapota, míg végül menthetetlenné vált. A film amerikai bemutatóját még épp megérhette, mielőtt 1989 novemberében elhunyt.

Diana Rigg, Utolsó éjszaka a Sohóban (Last Night in Soho, 2021)

A brit színészlegenda 2020 őszén halt meg, egy azév márciusában diagnosztizált rákban, de Edgar Wright filmjét még sikerült leforgatnia előtte. A rendező visszaemlékezéseiből kiderül, hogy érzelmileg milyen nehéz volt visszamenni a színésznőhöz a halálos ágya mellé néhány szinkronhangot felvenni. Ugyanebben a filmben láthatjuk Margaret Nolan színésznő utolsó játékát is.

Spencer Tracy, Találd ki, ki jön vacsorára! (Guess Who's Coming to Dinner, 1967)

Hollywood legendás színésze a hatvanas éveire súlyos egészségügyi gondokkal küszködött cigaretta-, alkohol- és gyógyszerfüggősége miatt. Már 1965-ben is csodával határos módon élt túl egy súlyos kómát, ekkor úgy tűnt, hogy visszavonul és csendesen éldegél Katharine Hepburn oldalán. Ám Stanley Kramer kedvéért még egyszer kamerák elé álltak együtt Hepburnnel. Tracy a forgatás után két héttel esett össze, és ugyan Hepburnnel együtt éltek „vadházasságban”, a sajtónak úgy tálalták, mintha a szobalány talált volna rá (az MGM kínosan ügyelt a családbarát imidzsre). Hepburn csak 1983-ban „coming outolt”, ettől ma már még erősebbnek tűnik Tracy monológja a szerelemről – pláne, hogy a film is egy (akkor) nehezen felvállalható kapcsolatról szól.

Raul Juliá, Street Fighter, 1994

1991-ben lopta be magát a világ szívébe az Addams Family Gomezeként, de nem sokkal utána rákkal diagnosztizálták Raul Juliát, a remek Puerto Ricó-i színészt. 1994-ben az egyébként sajnos borzalmas videójáték-adaptáció forgatását is átszervezték, amikor megtudták, hogy beteg: Juliá jeleneteit hamarabb leforgatták, ő pedig apait-anyait beleadott az antagonista szerepébe. Kiderült, hogy a gyerekei miatt tette, akik hatalmas Street Fighter-rajongók voltak. A film decemberi bemutatóját nem érhette meg, október 24-én hunyt el.

John Hurt, That Good Night, 2017

Ugyan a Damascus Cover című thriller később jött ki, valójában korábban forgatták, így ez John Hurt igazi utolsó filmje, aminek témája ráadásul összecseng a színész betegségével és a búcsúzással: filmbéli alteregója, Ralph egy író, aki épp búcsúzni készül a világtól és a családjától. A színész 2015 óta szenvedett hasnyálmirigyrákban, végül 2017. január 25-én hunyt el, így a film ősbemutatóját sem érhette meg. A film címe arra a „jó éjszakára” vonatkozik, amikor eltávozhat a szenvedő főhős...

Richard Farnsworth, The Straight Story – Igaz történet, 1999

David Lynch talán legkevésbé „lynches” filmjében a címszereplő Alvin Straight jobb híján egy fűnyíróval indul el, hogy megkeresse rég nem látott testvérét, hogy kibéküljenek, miután megtudja, hogy az sztrókot kapott. A Straightet alakító, elképesztő hollywoodi karrierrel bíró Farnsworth rákban szenvedett a forgatás alatt, ami már a csontjaira is áttevődött – a filmben látható bicegés is ennek tulajdonítható. Farnsworth megérte a film bemutatóját, de a fizikai fájdalmat már nem bírta elviselni, 2000 októberében főbe lőtte magát.

John Cazale, A szarvasvadász (The Deer Hunter), 1978

Az isteni, mindössze 42 éves, láncdohányos John Cazalét 1977-ben diagnosztizálták tüdőrákkal. Ő mégis úgy döntött, hogy megpróbálja végigcsinálni A szarvasvadászt, hiszen nemcsak kedvenc kollegáival (Robert DeNiro, John Savage) dolgozhatott együtt, hanem kedvesével, Meryl Streeppel is. Cimino újraszervezte a forgatást, hogy előbb forgathassák le a Cazale jeleneteit, de még így sem sikerült biztosítást kötniük a filmre – végül DeNiro fizette ki a hatalmas biztosítást a saját zsebéből. Cazale 1978 márciusában halt meg, a film bemutatóját és hatalmas sikerét már nem érhette meg.

Edward G. Robinson, Zöld szója (Soylent Green), 1973

Richard Fleischer öko-disztopikus kult-sci-fijében Robinson és a főhőst alakító Charlton Heston búcsúja igazi, a könnyeket is beleértve, ráadásul a film cselekményébe is beleillik: amikor a Robinson által alakítot Roth elhatározza, hogy „hazatér Istenhez”, egy kormány által működtetett eutanázia-központba megy, ahol soha nem látott, gyönyörű felvételek alatt halhat meg. Robinson tudta, hogy ő maga is haldoklik: rákban szenvedett, 1973. január 26-án halt meg, a film bemutatóját (április 19.) már nem érte meg.