Babe (Babe, r. Chris Noonan, 1995) – Ez a nem szabványos rózsaszín kismalac hamar rájön, hogy malacnak lenni nem a leghálásabb feladat. Furfangos állat lévén úgy dönt, hogy inkább juhászkutyának adja ki magát, és nekilát birkákat terelgetni. Mivel a malacok roppant gyorsan terebélyesednek, a forgatás során pontosan 48 malac bújt a címszereplő bőrébe.

Buddy (Majomszeretet / Buddy, r. Caroline Thompson, 1997) – Butácska film, ám annál okosabb kis szereplők. Nehéz eldönteni, hogy éppen ki is legyen a kedvencünk a Majomszeretetből, ugyanis tíz kutya, nyolc macska, öt ló, két csimpánz, temérdek kacsa és liba szaladgál a filmvásznon. A sztár mégsem közülük kerül ki, ugyanis egy szép napon, a népes had gazdája, Gertrude Linzt (Rene Russo) egy apró gorillakölyköt fogad „örökbe”, akihez saját fiaként kezd ragaszkodni.

Asta (A cingár férfi / The Thin Man, r. W.S. van Dyke, 1934) – Dyke zseniális krimijében csupán mellékszerepet játszik ez a kis szőrpamacs (eredeti nevén Skippy), akit Hollywood legkeményebben dolgozó kutyájaként tartottak számon. A frusztráció az állatokat sem kerüli el, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy forgatás közben Skippy alaposan megharapta a film főhősnőjét, Myrna Loyt. Természetesen Skippy már rég nincs az élők sorában, rajongói viszont továbbra is éltetik az I Love Asta internetes fanklubbal.

Bonzo (Bedtime for Bonzo, r. Frederick De Cordova, 1951) – Boyd professzor apósa meg van győződve arról, hogy veje ugyanolyan szélhámos lesz majd, mint az apja, ezért igyekszik elválasztani lányától, Valerie-től. Hogy bebizonyítsa az aggodalom fölöslegességét, Boyd (Ronald Reagan!) egy majmon, Bonzón próbálja bebizonyítani, hogy nemcsak a gének, hanem a környezet is nagyban befolyásolja az élőlények fejlődését, azaz: Boyd lehet a tökéletes férj. A film újból népszerűvé vált az 1980-as amerikai elnökválasztások alatt (ahol Reagan volt a republikánusok jelöltje), Washingtonban azzal poénkodtak, hogy Cordova filmje „régifilm-buzik és demokraták kedvence”.

Cubby (Alaska, r. Fraser Clarke Heston, 1996) – Egy elfeledett filmkincs Charlton Heston fiának rendezésében, a veterán papával a főszerepben. Felesége halála után Jake Barnes (Heston), gyerekeivel együtt Alaszkába költözik. Egy viharba keveredve, Barnes repülőgépe a hegyek között landol, gyerekei pedig, egy az útjuk során megmentett jegesmedve, Cubby segítségével erednek édesapjuk nyomába.

Bart, a medve (A medve / L'ours, r. Jean-Jacques Annaud, 1988) – Annaud megható természetfilmje csodálatos dolgokat dokumentál: egy magára maradt medvebocs mindennapjait követhetjük végig, amint megbarátkozik az élettel, jóval-rosszal, a szabadsággal, az ellenségekkel, a küzdelemmel. Mivel valójában, a vadonban, a medvék gyakran felfalják bocsaikat, ezért Annaud egy profi mackósegédet (Bart, a medve) hívott segítségül, aki már számos hollywoodi produkcióban is szerepelt, és arra is be lehetett tanítani, hogy ne falja fel az apró főszereplőt. A rendező azt mondta egy interjúban: „Ezzel a filmmel azt szeretném elérni, hogy az emberek megbecsüljék ezeket az abszolút bűbájos teremtményeket, akik érzelmekkel, véleménnyel, barátokkal és intelligenciával rendelkeznek.”

A teve (A pityergő teve története / Die Geschichte vom weinenden Kamel, r. Luigi Falorni és Byambasuren Davaa, 2003) – Ez a német dokumentumfilm a Góbi sivatagban játszódik, Mongólia déli részén, ahol egy család segédkezik a tevék születésénél. Az egyik teve két napon keresztül vajúdik, majd amikor végre megszületik a kicsi, anyja azonnal eltolja magától. Az emberek mindent megpróbálnak bevetni, hogy a pityergő újszülöttet elfogadtassák anyjával, legalább annyira, hogy megszoptassa... Amikor látják, hogy már semmi esély, hívnak egy hegedűst, aki a mítosz szerint játékával képes felébreszteni az anyai ösztönöket.

Flike (A sorompók lezárulnak / Umberto D., r. Vittorio de Sica, 1952) – Egy nyugdíjas olasz hivatalnoknak jobb híján a kutya jelenti a soha nem volt feleséget, fiúgyermeket, jóbarátot – mindenkit. Az egyetlen társat, amikor a társadalom kiveti magából. Az egyetlen okot, amiért meghalni lehet. Vagy élni.

A neorealizmus és a szívszorongató melodráma határán bandukoló film a legjobb tear-jerker a mai napig.

Flag (Az őzgida / The Yearling, r. Clarence Brown, 1946) – Nem nehéz levenni a nézőt a lábáról, ha egy film apró kincse egy újszülött őzgida. Az amerikai polgárháború után Baxterék a nulláról kezdték kiépíteni kies lakhelyüket, ahol kisfiúk, Jody számára nem sok gyerekjáték akadt. Egy balul elsült vadászat következményeképp viszont befogadnak egy őzgidát, aki azonnal Jody legjobb pajtása lesz. A fiú minden áron ragaszkodik a pajkos kis állathoz, ám ahogy az őz növekedik, egyre gyakrabban lelegeli a család ültetvényeit, ezzel kockáztatván mindennapi betevőjüket. A filmben amúgy rengeteg állat megfordul: 32 betanított állat, 5 őz, 126 szarvas, 9 medve, 37 kutya, 53 madár, 17 héja, 1 bagoly, 83 csirke, 36 malac, 8 csörgőkígyó, 18 mókus, 4 ló és 17 mosómedve.

Balthazár (Vétlen Balthazár / Au hasard Balthazar, r. Robert Bresson, 1966) – Bresson klasszikusa egy hányattatott sorsú szamár története, akin mindenki túltesz, és akivel mindenki rosszul bánik (és persze ennél még sokkal több). A rendező gondolataival élve: resson szavaival: „A szamár ugyanazokat a szakaszokat éli át, mint egy ember: gyermekkorában a becézgetést, érett korában a munkát, a tálentumot az élet feleútján, s a végső misztikát, mely a halált közvetlenül megelőzi. A szamár hordozza a relikviákat, s meghal aztán, mert az emberek bűneit hordozza.”

A teljes „stáb” (Pingvinek vándorlása / La marche de l'empereur, r. Luc Jacquet, 2005) – Listánkon nem véletlenül szerepel 10+1 állat, a legelső helyen ugyanis egy teljes filmet körülölelő és igénybe vevő társaságról van szó, mégpedig a pingvinekről, akik Luc Jacquet Oscar-díjas filmjében több mint csodálatosan alakítják önmagukat. A pingvinek életét saját környezetükben megfigyelő dokumentumfilm forgatása 13 hónapig tartott az Antarktiszon, a végterméket látva pedig kétségkívül elmondható, hogy a kitartás minden percnyi didergést megért.