Ivan Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai (Život a neobyčejná dobrodružství vojáka Ivana Čonkina, 1993)

Ha azt mondom, hogy ez az orosz Svejk, akkor keveset mondtam: a második világháború alatt egy kiskatonát megbíznak egy lelőtt repülő őrzésével. A libidójával sajnos nem számolnak. Nagyszerű bizonyítéka annak, hogy Menzel még a kilencvenes évekre is meg tudta őrizni kitűnő humorát.

Mesés férfiak kurblival (Báječní muži s klikou, 1978)

Minden normális rendezőnek kell legyen egy filmről szóló filmje, Menzelnek ez az – és a kurbli természetesen nem egy automobil, hanem egy régi vetítőgép beindítására szolgál. Szép óda ahhoz a kettősséghez, ami a film eredete: egyszerre vásári mutatványosság és az emberek dokumentarista megfigyelése, megörökítése. A mellékelt képen maga Menzel látható korabeli operatőrként.

Hóvirágünnep (Slavnosti sněženek, 1983)

Nem az első, de nem is az utolsó Menzel-féle Hrabal-adaptáció Rudolf Hrusínskývel, mintha csak a Tűz van, babám!-ra érkezett kései válasz lenne, csak tűzoltók helyett vadászokkal. Az élet faluhelyen, úgy, ahogy az zajlik.

Pacsirták cérnaszálon (Skřivánci na niti, 1969)

Ismét Hrabal és ismét Hrusínský a tettestársak ebben a betiltott, évekig dobozolt, majd 1990-ben Arany Medvével jutalmazott filmben, ami a korabeli ideológiai nevelés maró paródiája. Nevetünk, nevetünk, de néha a kacaj a torkunkon akad.

Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále, 2006)

Menzel utolsó Hrabal-adaptációja (és igazából utolsó „rendes” nagyjátékfilmje), sajnos, immár Rudolf Hrusínský nélkül. Mintha összesűrítené mindazt, amiért szeretjük Menzelt és Hrabalt: a háború és egyéb viszontagságok árnyékában tengődő vagy épp virágzó kisember viszontagságait szeretettel, hozzáértéssel és humorral tudják ábrázolni.

Szeszélyes nyár (Rozmarné léto, 1968)

A nyár nem úgy jó, ha szeszélyes, hanem hogy ha semmi sem történik. Látszólag a Szeszélyes nyárban sem történik semmi… amíg bele nem rondít az egészbe a csábítás. Mondani sem kell, hogy részben Rudolf Hrusínský miatt annyira kedves ez a film, de maga Menzel is tiszteletét teszi benne a kamera előtt is.

Szigorúan ellenőrzött vonatok (Ostře sledované vlaky, 1966)

Erről a filmről nem igazán lehet semmi újat mondani, szanaszét díjazták és elemezték. Nemcsak a cseh újhullám egyik programfilmjének tekinthető, de Menzel egész életművének hangvételét is megszabta: frivol, kedélyes, keserédes, ha kell, maró gúnnyal, ha kell, akkor pedig empatikus humorral. Egyszersmind bizonyíték is arra, hogy rendes adaptációt márpedig LEHETSÉGES csinálni, és a filmnek nem kell feltétlenül az irodalmi alapanyagnál alacsonyabb rendűnek lennie.

Sörgyári capriccio (Postřižiny, 1981)

A Hrabal-Menzel együttműködések talán legfrenetikusabbika, minden második mondatát ismerjük és kvázi idézetként használjuk (a címe meg sörözőknek adott nevet világszerte), még a magyar szinkron is szuperül működik. De hát egy olyan film csakis zseniális lehet, ami úgy kezdődik, hogy Magda Vásáryová hurkát töm.

Az én kis falum (Vesničko má středisková, 1985)

Esszenciális és mindenki által szerethető Menzel-mozi azzal az igazi keserédességgel, amit csak a cseh filmek tudtak. Az otthonhoz való ragaszkodás és az elkerülhetetlen modernizálódás közti feloldhatatlan ellentét filmje, szomorúságában is megejtően humoros. Aki látta, hogyan épült az erőltetetten iparosdó szocializmus a hatvanas-hetvenes években a falusi élet romjaira, annak erős többletjelentést fog adni a film, pláne ha elszakíthatatlan szálak fűzik az úgynevezett vidékhez. Bán János magyar színész egyszerűségében is nagyszerű játékával együtt lesz igazi klasszikus.

Magány az erdőszélen (Na samotě u lesa, 1976)

Mintha nem csak az erdőszélen, hanem egyenesen Erdélyben játszódna: archaikus és modern, rurális és urbánus, bukolikus és prózai találkoznak, és súrlódnak – ha nem is épp ütköznek – ebben a szatirikusságában is kedves nosztalgiadarabban. Olyan sztori, amilyet bármelyikünk látott vagy tapasztalt: a prágai család (feje Zdenek Sverák, aki a forgatókönyvet is írta) kiruccanna hétvégenként falura, úgy, hogy talán meg is vásárolja majd a házat... csakhogy az öreg Komárek úr nem hajlandó kihalni a telekről.