Még kér a nép (Jancsó Miklós, 1972)

Nem konkrétan az 1848-as szabadságharcról szól, de (akár) az (is) ihlet(het)te (volna) – lásd az elég nyilvánvaló címet. Akit nem lázít be a sok forradalmi nóta és tánc, az csak Habsburg lehet. Vagy botfülű.

Szirmok, virágok, koszorúk (Lugossy László, 1984), A Hídember (Bereményi Géza, 2002), Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1965), Amerikai anzix (Bódy Gábor, 1975)

Nem konkrétan szabadságharcos filmek, de mindegyik poszt-1848-as: a forradalom utóéletét mutatják be egy huszárfőhadnagy, a legnagyobb magyar, a Rózsa Sándor-féle betyárok, valamint pár emigráns optikáján keresztül. Nagyrészének Cserhalmi György a főszereplője.

Le cinque giornate di Milano / Milánó öt napja (Carlo Lizzani, 2004)

Nem magyar film ugyan, de az 1848-as európai forradalmak környékén játszódik, az olaszok is osztrákofóbiában szenvednek, ráadásul a kokárdákat is könnyű összekeverni. És még szerelmi szál is van benne. Szóval ennyi.

Föltámadott a tenger (Nádasdy Kálmán, Ranódy László, 1953)

Ez AZ 1848-as film. Annyira, hogy mindenki benne van Kossuthtól Petőfin keresztül Bem Józsefig. Plusz egy székely nagyágyú: Gábor Áron (akit Bessenyei Ferenc alakít).

Egy diáktüzér naplója (Zilahy Tamás, 1992)

Ebben a tévéfilmben egy kamaszfiú éli újra Bem seregében töltött tüzérségi napjait. Megismerkedett Petőfivel is, de vele ellentétben túlélte a segesvári csatát. Vagy talán Petőfi sem élte túl?

Szováthy Éva (Pacséry Ágoston, 1943)

Találd ki, ki jön vacsorára! – csak nem amerikai feketékkel és fehérekkel, hanem egy bécsi szépséggel, aki egy magyar nemesfiúba szeret bele. Pont 1848-ban. Képzelhetjük, hogy esik ez a családnak.

80 huszár (Sára Sándor, 1978)

Lengyelországban állomásozó, osztrák hadsereghez tartozó magyar huszárok határozzák el a forradalom hírére, hogy hazaszöknek otthon harcolni. Az osztrák hadsereg nem nézi ezt jó szemmel, de nemcsak velük, hanem mindenféle más akadályokkal is meg kell küzdeniük. Természetesen ebben is benne van a Cserhalmi.

A kőszívű ember fiai (Várkonyi Zoltán, 1965)

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni a filmet, mert mindenki ezt nézte meg a kötelező háziolvasmány helyett. Jókai regényéhez hasonlóan klasszikus, epikus, veretes, vitézkötéses, huszársujtásos stb. Alapmű.