Édes Emma, drága Böbe, 1992

„...születésének körülményeiről, a téma megleléséről így beszélt a rendező: »a történet valóban szembejött velem: személyesen találkoztam ezekkel az emberekkel, konkrétan meg tudom mondani azt is, hogy a Vörösmarty téren – valakit ismertem közülük, beszédbe elegyedtünk, megkérdeztem, hol laknak, elmondták, elmentem, körülnéztem és ennyi. Az egész történet tíz perc alatt bomlott ki. Beszélgettünk, elmesélték néhány velük élő társuk sorsát, megmutatták a pedagógus-szállást, ahol élnek, összehoztak pár tanárnővel, mindössze két órát beszélgettünk és már ennyi elég volt ahhoz, hogy érezzem: ezt el kell mondanom.«”

Halász Tamás: A kép kinyílik, a magányos „hős” hirtelen egy lesz a sok közül —Rendezőportrék: Szabó István

The Door / Az ajtó, 2012

„Szabó István már jó ideje presztízsfilmekben gondolkodik, és most sem történt ez másként: Az ajtó egy világhírű regény megfilmesítése, díjnyertes főszereplőkkel, nemzetközileg elismert rendezővel és operatőrrel és a honi színjátszás és filmipar patinás szereplőivel.”

Verpeléti András: Porcelánfilm

Szerelmesfilm, 1970

„Szabó analitikusi szemmel vizsgálja a testeket, melyek fel is fedik titkaikat a kitartó és „szemfüles” mozilátogató számára, és valami egészen mást mondanak el, mint amit a puszta szavak, mondatok vagy a könnyen felfogható történet.”

Dragon Zoltán: Testek és filmek – Hisztéria és szexualitás Szabó István filmjeiben

Bizalom, 1979

„A Bizalom, e végtelenül intim, jórészt zárt, gyéren világított terekben játszódó, háborús »szerelmesfilm« újabb kiemelkedő példa Szabónak az egyesből kiindulva, az általános megmutatására törekvő filmkészítői szándékára. A hangvétel-korszakot záró Budapesti meséket követően, e film kapcsán Szabó – még a »nagy trilógiát« megelőzően – életre szóló találkozás élményével gazdagszik: a Bizalom forgatásakor dolgozik először együtt mára már elválaszthatatlan alkotótársával, Koltai Lajos operatőrrel.”

Halász Tamás: A kép kinyílik, a magányos „hős” hirtelen egy lesz a sok közül —Rendezőportrék: Szabó István

Álmodozások kora, 1964

„Kevés régi magyar film van, amely ennyire érintetlenül őrzi a fiatalság ízét, lendületét, fölényeskedését, majd eszmélését (»Tessék felébredni!«). Pláne olyan, amelyben a kádári ifjúság szinte beláthatatlanul távoli életében pillanthatjuk meg a sajátunkat.„

Soós Tamás: OK, communist boomer!

Hanussen, 1988

„– Nemcsak művészek és mágusok, hanem politikusok is rendelkeztek Közép-Európában a közönség – azaz a társadalom – különleges megérintésének képességével. A Hanussenben több utalás van arra, hogy mennyi a hasonlóság a főhős és Hitler között.

– A tömeg megérintéséhez kell valamilyen személyes karizma. Különös energiacseréről van szó, energiáról, ami valakiből áramlik az emberek felé. A politikusnak is meg kell éreznie a tömeg energiáját. Hogy ezt a képességet ki, mikor és mire használja, természetesen erkölcsi kérdés is.”

Muszatics Péter: Mi Közép-Európa titka? Beszélgetés Szabó Istvánnal a Hanussenről

Apa - Egy hit naplója, 1966

„Szabó Istvánt az Apában nem a történelmi tényszerűségek vizsgálata és széles társadalmi hatásának értelmezése érdekli (elsősorban), hanem az, hogy a gyerekekkel »megtörtént történelem« és annak emlékei hogyan alakítják a jelenüket, hogyan tudják helyre rakni és helyén kezelni a megtörténteket, illetve ezek után miként tudják megtalálni saját magukat, saját útjukat, önmegvalósítási lehetőségeiket.”

Németh Szabolcs Előd: Apa csak egy van, ha van

Oberst Redl / Redl ezredes, 1985

„Parádés szereposztásával a boldog békeidők nosztalgiáját éleszti fel korhűen Szabó, ám mindez puszta díszlet. Redl minden szinten ambivalens lelki folyamatain van a hangsúly, azon a borzasztó bonyolult, száz évvel korábbi létállapoton, amikor kiskeresetű családi háttered dacára haladnál, mert kaptál rá esélyt, s amikor saját visszahúzó erőd és a társadalom visszatartó attitűdje ellenére mégis eljutsz oda, szinte képtelen vagy már magadnak hálás lenni érte, mivel a kisemberbe kódolt alattvalói reflexek önmagad ellen fordítanak.”

Ferenczi Szilárd: A váltókezelő fia

Sunshine / A napfény íze, 1999

„Szabó nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy mozifilm időkorlátai között (a film hossza 180 perc, ma itt húzódik a filmidő határa) három emberöltő magánéleti és történelmi krónikáját sűrítse filmmé, a Ferenc József-i monarchikus-időktől, két világháborún és a kommunizmus évein át a jelennel bezárólag.”

Köves Gábor: A mindenkihez szólás szabadsága

Mephisto, 1981

„Nehéz nem érezni az önéletrajzi ihletéseket a rendező részéről, Szabó munkásságnak amúgy is egyik legtöbbet tárgyalt témája az egyén (főleg a művész) hatalomhoz fűződő viszonya, és nem véletlenül. Az ügynökmúlttal is rendelkező Szabó intimen mutatja be a színész és a Tábornagy viszonyának változásán keresztül a totalitárius diktatúra művészethez való hozzáállásának változását is: eleinte Hendriket „az én Mephistómnak” megszólítással, majd az áhított nagybetűs szerep, a Hamlet emlegetésével csábítja a Tábornagy, később ez viszont átalakul.”

Szabó R. Ádám: Kézikönyv és tükör