[Kritikaíró pályázat] Az ötödik pecsét című film magyar rendezésű és írói film, amelynek alapjául Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című könyve szolgál. 1944 őszén a második világháború utáni nyilas hatalomátvétel időszakában játszódik. Budapest egyik kiskocsmájában a nehéz idők ellenére minden este összegyűl egy négyfős kisemberekből álló asztaltársaság, akik a mindennapi életük nagy kérdéseiről beszélgetnek, a borjúszegy kiváló elkészítéséről és óvatosan szót ejtenek arról is, hogy hogyan lesz ezután és politizálnak. Egyik este váratlanul csatlakozik hozzájuk egy civil ruhás nyilas, aki művészi fényképésznek adja ki magát. Éppen akkor veti fel Gyuricza, az órás megszokott gúnyos hangnemében azt az erkölcsi kérdést, hogy ha módjukban állna, haláluk után újjászületni, kinek az életét választanák? A gazdag zsarnokét vagy az agyongyötört, de tisztességes rabszolgáét? Senki nem tudja egyértelműen a választ. Egyedül a fényképész mond választ, amelyben Gyugyut (Rabszolgát) választja. Gyuricza nem hiszi ezt el neki, mire a fényképész felháborodottan távozik. A békés asztaltársaság nyugovóra tér, mit sem sejtve azt, hogy másnap már a nyilasok kínzókamrájában – gyakorlatban kell eldönteniük, hogy melyik oldalra állnak, ugyanis a fényképész hamis vádakkal feljelentette őket. Kínozzák, megverik a négy férfit, majd egyetlen feltétellel szabadon engedik őket, ha egy kikötözött halálán lévő, vérbe fagyott, a nyilasoknak ellen szegülő férfit felpofoznak. Béla a kocsmáros, Kovács az asztalos és Király a könyvügynök nem tudják megtenni, itt bizonyítják be, hogy ők a szerencsétlen, de tiszta lelkű Gyugyut választják. Mind a hárman halálukat lelik. Gyuricza megteszi, ám ő is pár pillanatig habozik, de a gyerekeire gondolva megteszi. Őt szabadon engedik és a bombatámadást is túléli az utcán.
A film háttere a politikailag elnyomott kisemberek története, a konfliktus a nyilasok és az ellenszegülők között. A filmet Fábri Zoltán írta és rendezte 1976-ban. A háromszoros Kossuth-díjas rendező, író, grafikus, díszlettervező, színész és tanár 1917. október 15-én született Budapesten és szintén Budapesten halt meg 1994. augusztus 23-án. Többek között számos nagyszabású film rendezője: Körhinta, A Pál utcai fiúk, Húsz óra stb.) Bacsó Péter A tanú című filmjében főszereplő volt. Gyuricza szerepét Őze Lajos játszotta, aki a 20. század magyar filmjeinek legkiemelkedőbb alakja. 1935. április 27-én született Szentesen és Budapesten hunyt el 1984. október 21-én. Béla szerepét Bencze Ferenc alakította, aki Nagyváradon 1924. október 4-én született és Budapesten 1990. szeptember 7-én hunyt el 65 évesen. Balázs Béla-díjas magyar színész. Király szerepét Márkus László formálja meg, aki Budapesten 1927. június 10-én született és Budapesten 1985. december 3-án halt meg. Kossuth díjas és háromszoros Jászai Mari díjas színművész. Kovács az asztalos szerepét Horváth Sándor 1932. február 16-án született Jászai Mari-díjas színész formálja meg.
Az ötödik pecsét című film mondanivalója nagyon egyszerű. Felkelti az néző figyelmét, hogy adott esetben ő kit választana Gyugyut vagy Timoteusz Kakatitit? Az audio-vizuális effektusok, a hátterek, mind-mind növelik a film érdekességét. Ilyen például Hieronymus Bosch képe, ami a kocsmai beszélgetések közben visszatérő elem a képkockákon, a kocsmai zenegép hangja, amely átkarolja az egész filmet, a bombariasztások éles kürthangja, a puskadörrenések, a robbanó házak látványa, a gomolygó füst, a vérbe fagyott arcok, a kínzókamra sötét, véres falai. A korhű megjelenésük az embereknek, a beszéd és mozgásstílusuk mind sajátosságai a filmnek. Gyuricza gúnyos viselkedése az egész filmen keresztül megfigyelhető, pont úgy, mint Király lobbanékonysága, Béla higgadt beletörődése a dolgokba és Kovács aggodalmassága. A film nyelvezete az emelkedetten szimbolikustól a meghatóan gyengédig ível. A Biblia különböző elemei is fellelhetőek, a cím is innen jön. „És amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkét, akik megölettek…” A film eszmei mondanivalója: Timóteusz Kakatiti vagy Gyugyu? Te vagy én… ez minden helyzetben más és más. Lényeg, hogy kellő helyzetben azok legyünk, akinek lennünk kell.
Én pozitívan bírálnám el a filmet, mert nagy önismereti és személyi fejlődést segít elő. Ugyanakkor velem is feltetette azt a kérdést, hogy én kit választanék, és rájöttem, hogy ezt így nem lehet megmondani, azt a helyzet dönti el. Olyan igazságok hangzanak el, amelyek egy érző lélekkel rendelkező embert megindítanak és elgondolkodtatnak. Engem nagyon megdermesztett a véres arcok látványa és a kegyetlenség, ahogy az embereket tárgyként kezelik. A tömeg hangja szerint nagyon jó film, és az ember akárhányszor megnézheti, mindig felvetődik benne a kérdés, hogy ő kit választana.
A film kiemelt díjai: 1977 – Moszkva – nemzetközi filmfesztivál I. díj a legjobb rendezésért, Berlini Nemzetközi filmfesztivál jelölés (Arany Medve).
