[Kritikaíró pályázat] 1965 nyarán New England partjainál fekvő szigeten játszódó Holdfény királyság két 11–12 év körüli gyermek szerelméről szól, akik már régóta leveleznek egymással. A fiú, Sam megszökik a cserkésztáborból, hogy találkozhasson Suzyval, aki megszökik otthonról, hogy együtt lehessen a fiúval a vadonban. Csak egy kis vakációt szeretnének együtt tölteni, de a vakációjuk folytonos meneküléssé válik. A cserkésztábor vezetője, aki minden apróságot halál komolyan vesz és az egész cserkészcsapat a keresésükre indul a helyi hatóságokkal és Suzy családjával együtt. Sam elveszítette a szüleit, ezzel a teherrel is meg kell küzdenie kalandjuk alatt. Suzy a családjukban lévő konfliktus miatt ideges egy kicsit, de mozgalmas kalandjuk mindkettejüknek segít a felejtésben.

Wes Anderson ismert művei közé tartozó Holdfény királysággal nyitott a 2012-es Cannes-i Filmfesztivál. Wes szülei 8 éves korában elváltak, talán innen is ered az, hogy egyik főszereplője is árva. A film mindkét főszereplője „elsőfilmes”, de nagyon jól tudtak azonosulni szerepükkel. A filmben megjelenik a gyermeki ártatlanság és őszinteség, de ezeket leszámítva nem viselkednek a szereplők gyerekesen. Teljesen komoly problémáik nem könnyen múló érzéseik és gondolataik vannak, mint a felnőtteknek.

Megjelennek humoros és mozgalmas részek is egyaránt, nincs olyan perc, mikor ne történne valami. Ez a történet kissé naivabb, fantasztikusabb a valóságnál. Minden szereplő külön egyéniség és szinte kulcsfigurának mondható. Különböznek egymástól, így lesz színesebb a paletta, együtt alkotnak egy nagy egészet. A zene is nagyon talál a jelenetekhez a mozgalmasabb pillanatokat még érdekesebbé teszi és odafigyelésre ösztönzi a nézőt. Minden színész tökéletesen alakítja karakterét, a film pár ismertebb színészt is felvonultat, melyek miatt a néző talán még inkább látni szeretné a meseszerű, megható történetet. Edward Norton a cserkészek táborának vezetője, aki mindent nagyon komolyan vesz, Bruce Willis, a kissé keseredett, jólelkű rendőr és még jó pár érdekes karaktert magára öltő ismert színész.

A történet próbál rávilágítani arra, hogy a gyerekek problémái is lehetnek épp oly fontosak, mint a felnőtteké vagy, hogy a felnőttek is viselkedhetnek gyerekesen. A fiatal szereplők is komoly problémákkal küzdenek, melyeket a felnőttek talán nem képesek megérteni. A néző szinte szurkol a képernyő előtt a menekülő gyerekeknek, hogy sikerüljön nekik a szökés és együtt tölthessenek a szerelmes kamaszok egy kis időt, amit nagyon megérdemelnek. Az első szerelem tisztasága megnyugvást adhatna a gyermekeknek a súlyos problémák okozta teher után.

A történetnek talán az a mondanivalója, hogy két „kitaszított”, más, furcsának tűnő ember is megtalálhatja a párját, aki pontosan úgy más mint ő. Vagy talán az, hogy a gyermekek problémáit, gondjait túlságosan lebecsülik, pedig nem gyerekesek. Be is mutatja ezt a két teljesen érett gondolkodású szereplő. Vagy talán az, hogy, aki megszökik, talán azért teszi, mert nem akarja, hogy megtalálják, mert neki épp az a jó és nem a gyermekies gondolkozás késztette ilyen tettre. A gyermek is tudja, mit akar és tudja mi a jó neki. De, hogy mi a film valódi mondanivalója, azt talán csak az tudja igazán, aki megírta. Talán ebben a filmben az a jó, hogy bármilyen tanulságot le lehet vonni belőle, mert rengeteg dolog van benne, amiből a felnőttek és gyerekek egyaránt tanulhatnak. Ha egy szóban le kellene írjam milyen ez a film, azt mondanám: különleges.