Szerelem és éhség Hong-Kongban – Wan Awas Wai: Lágytojásra hangolva

2006. december 15.

A Lágytojásra hangolva című film egy szuperközelivel kezdődik. Holdbéli azonosítatlan tájnak tűnik elsőre, a kamera hihetetlen lassúsággal hátrál és körülbelül öt perccel később a nézők érzékszervei azonosítják a tepsiben sülő tükörtojás illatát. Tapasztalatainak köszönhetően az ember képes arra, hogy új kapcsolódásokat teremtsen a tárgyak és az azokhoz tartozó érzelmi és érzéki motivációk, emlékképek között. 2046-ban vagyunk. Egy férfi zöld színű, vajszerű maszlagot ken egy száraz kenyérdarabra. A hatalmas rumliban reggeliszerű aktust figyelhetünk meg. A főszereplőt a későbbiekben is többször látjuk a vászon díszletei között.

// Cikkek

Aki nem testvéred, csak felebarátod – Susanne Bier: Brødre / Testvéred feleségét

2005. szeptember 15.

A jeruzsálemi születésű Susanne Bier eredetileg építésznek készült, ehhez képest nyolcadik nagyjátékfilmjét mutatták be a 2004-es dán filmfesztiválon. A film eredeti címének jelentése „a fiútestvérek", a magyar cím ettől eltérően mintha valami pikáns francia tízparancsolat-törős mozira utalna: Testvéred feleségét... Az a furcsa, hogy amennyire irreleváns a filmet erre a vonalára ennyire kihegyezni, épp annyira buknak csak erre a vonalra a kritikák is. A dogma-gyanús film családi problémák drámai, nyers, intenzív ábrázolását hozza, aztán megmarad csak „gyanúsnak", érzelmes videótrükk-betétekkel és a háborús téma elmázolásával.

// Cikkek

Felgyűjtött gyerekek – Az erdélyi dokumentumfilmek gyerekábrázolása a vizuális antropológia mentén

2005. szeptember 15.

Az elmúlt évtizedekben egyre szaporodnak a dokumentumfilmeket bemutató fesztiválok, a televízió csatornáin sugárzott, népi kultúrával foglalkozó rövidfilmek, sőt egyre több a dokumentumértékű, néprajzi témát feldolgozó játékfilm. Ugyanakkor csak nagyon kevés esetben kérdőjeleződik meg a mozgóképi reprezentáció hitelessége.

// Cikkek

Kálváriák – 4. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2005. május 27–június 5. – Versenyfilmek szekció

2005. július 15.

Az idei versenykínálat műfaji ás hangulati szempontból egyaránt változatosnak bizonyult. A tucatnyi film közül – más fesztivál versenyprogramjába való beválogatása miatt – néhány nappal a TIFF kezdete után visszavonult Mundruczó Kornál új nagyjátékfilmje, a Johanna. Érdekes lett volna megtudni, milyen helyezést érhetett volna el, ha versenyben marad, lett volna-e egyáltalán esélye a Whiskyvel és a 4-gyel szemben – csak találgathatunk.

// Cikkek

Az erőszakot is lelövik egyszer?

2005. május 15.

Ha az erőszakról szeretnék beszélni, akkor minden bizonnyal meg kellene alkotnom az elfojtás esztétikáját, semmiképpen nem freudi értelemben, hanem inkább az elhallgatáshoz, a meg nem történthez, a ki nem beszélthez közel álló kategóriák dimenziójához tartozó, eléggé ingoványos területet kellene körvonalaznom. Minél inkább próbálom behatárolni mindazt, amit erőszaknak nevezhetünk, annál inkább szélesedik a kör, annál nehezebb megközelítenem a meghatározandót, mert bármi erőszaknak tekinthető, ha megfelelő kontextusban értelmezzük.

// Cikkek

Oroszországi filmtörténet – I. A némafilm

2005. május 15.

Már a régi oroszok is... Igen, a mozgókép felidézésével, rögzítésével és kivetítésével Oroszországban is sokan próbálkoztak. Például Ivan Szecsenov, aki a 19. század hatvanas éveiben kísérletezett a „fénynyomokkal", vagy loszif Tyimcsenko, aki a felvevő- és leadógépekben filmtovábbító csigaszerkezetet konstruált 1893-ban, illetve Ivan Akimov, aki sajátos „fotósorozat-rögzítőt" állított elő 1896-ban. Ekkorra azonban már ide is betört az angolok ügyes mozgóképkamerája (William Paul gépét terjesztették, illetve koppintották le elsőként), valamint Edisonék mutoszkópjai („könyvfilmjei") és kinetoszkópjai (kukucska moziszekrényei).

// Cikkek

Sorstalan játékfilmpaletta – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8. – Játékfilmek

2005. március 15.

Az idei filmszemle rengeteg meglepetéssel fogadta nézőit. A humor és – a játékfilmes zsűri szavaival élve – az alkotói düh mindenképpen értékelendő a bemutatott alkotásokban. Úgy tűnik azonban, a magyar filmgyártás hadilábon állt a történetmeséléssel az elmúlt évben. A forgatókönyveket a rendezők írják – talán ezen csúszhatnak el a filmek. A zsűrik mégis kiosztották minden díjukat, úgyhogy akad értékelendő a magyar filmben.

// Cikkek

Maszkkal, pátosszal, Oscar-díjjal: egy hitelesen torz született gyilkos – Patty Jenkins: Monster / A rém

2005. január 15.

Patty Jenkins első rendezése többszörösen az előítélet-ellenesség bűvös jegyében született: Eileen (Charlize Theron) története az útszéli prostitúciótól brutális gyilkosságokon át a halálos ítéletig tart, miközben a heteroszexualitás és a leszbikusság közti utat is bejárja.

// Cikkek

Én, Sergiu Nicolaescu – Sergiu Nicolaescu: Orient Express

2004. november 15.

A román filmgyártás kanonizált rendezője és színésze legújabb filmjében is önmagát rendezi, a téma viszont elüt az eddigi életműtől. A film A herceg / Prinţul című regény adaptációja, nagyjából az idős herceg (Morundzi, vagyis Sergiu Nicolaescu) múltbeli emlékei és életének jelenei közti oda-visszázás. Tágabban az 1910-es, 20-as évek (értelemszerűen dekadens) román arisztokráciája és Párizs kapcsolata elevenedik meg a bemutatott egyéni sorson keresztül. Sajnos ez mítosz marad a film végén is, lássuk hogyan.

// Cikkek

Köpcös biztonsági őrből szépfiút, színdarabból filmet – mindenáron?! – Neil LaBute: The Shape of Things / Faragjunk férfit

2004. október 15.

„Olyan ez a film – nyilatkozta a főszereplő Evelynt alakító Rachel Weisz –, mintha a Jóbarátok egy epizódját néznéd kényelmesen, a pattogatott kukoricáddal, aztán egyszer csak kihúzzák alólad a széket.”

// Cikkek