Görögbe fogadva
Történet
Georgia, a folyton elégedetlen görög-amerikai idegenvezető épp Görögországba tart csoportjával. Ősei földjére érkezvén nem csak az ország szépségeit fedezi fel újra, hanem saját "kefi"-jét is, mely görögül lelket jelent. Lelkesedésében nem osztoznak turistái, akik sokkal inkább azzal vannak elfoglalva, hogy pólókat vegyenek, és a tengerparton süttessék a hasukat, mintsem, hogy magukba szívják a görög történelmet, és a mediterrán ország lenyűgöző kultúráját. Georgia ezt persze rossz néven veszi, és mikor már teljes a káosz, az egyik turista, Irv Gordon veszi kezelésbe a befordult idegenvezetőt. Irv arra buzdítja a nőt, hogy adja át magát az élet örömeinek, érezze jól magát a bőrében, s talán még a szerelmet is megtalálja. Erre pedig lehet, hogy nem is kell majd sokat várnia. A turistabusz csak görögül beszélő sofőrje, Poupi ugyanis elsőre nagyon antipatikus Georgia-nak, ám a görög utazás során újra felfedezi magában a romantikus ént, és ekkor már Poupi sem olyan ellenszenves, sőt, meglehetősen vonzó.
Ezt írtuk a filmről:
Romantikus komédiának álcázott bazi nagy görög útifilm – Donald Petrie: My Life In Ruins / Görögbe fogadva
Úgy öt perce pereg a film, amikor az egyik mellékszereplő figyelmezteti Georgiát (Nia Vardalos), hogy nem vicces, ne is próbálkozzon vele. A szerencsétlen néző ekkor ezt még valami karakterépítő elemnek tudja be, de amikor ötödször vágják a görög lány képébe ugyanazt, a néző már tudja: ez csak az alkotók tudalattijából előtörő szerves önkritika.