Bin-jip – Lopakodó lelkek
Történet
Egy hajléktalan fiatalember minden reggel motorjával járja a várost, és szórólapokat tesz ki a házak ajtajára, hogy este betörjön oda, ahol nincsenek otthon – azaz nem mozdították el a kitett hirdetéseket. A célja nem a vagyonszerzés, mindössze szállást keres, ahol meghúzhatja magát éjszakára. A fiú a "szíves vendéglátásért" cserébe még fizet is, hiszen másnap reggeli távozása előtt kimos, kitakarít és megjavítja az elromlott háztartási gépeket. Az élete akkor változik meg gyökeresen, amikor találkozik egy gyönyörű és gazdag nővel, aki tönkrement, boldogtalan házasságban él. A fiú később megmenti a nőt a férj karmai közül. Kettejük egészen furcsa kapcsolata kezdődik el ekkor. Szótlanul járják a nagyváros utcáit, s ugyanazt a rituálét folytatják ketten, mint addig a fiú csinált egyedül. Nem szólnak egymáshoz, nem szólnak máshoz sem, mégis hihetetlen mélységű kapcsolat alakul ki közöttük, amely többet ér minden szónál. A rendező hihetetlen érzékkel és fantasztikus képekkel ábrázolja ezt a különleges, megható, lenyűgöző kapcsolatot.
Ezt írtuk a filmről:
A filmmágus rendező csodái – Kim Ki-duk: Bin-jip – Lopakodó lelkek
Heidegger arra tanít bennünket, hogy az életbe való kíméletlen belevetettségünk ellenére mégis volna mód arra, hogy költőien „lakozzon” az ember, hogy ne vétse el az egzisztenciáját, hogy a dolgokat nem csak önmaga felé fordítva, a környezetével való viszonyban éljen. A főszereplő mintha ennek találná meg egy ironikus-poétikus módját.