Patyomkin páncélos

Fekete-fehér, szovjet, 75 perc, 1925

Magyar cím

Patyomkin páncélos

Eredeti cím

Bronenosets Potyomkin

Rendező

Sergei M. Eisenstein

Forgatókönyvíró

Sergei M. Eisenstein, Nina Agadzhanova

Szereplők

Aleksandr Antonov, Aleksandr Levshin, Grigori Aleksandrov, Ivan Bobrov, Mikhail Gomorov, Vladimir Barsky

Operatőr

Vladimir Popov, Eduard Tisse

Vágó

Sergei M. Eisenstein, Grigori Aleksandrov

Zene

Yati Durant, Vladimir Heifetz

Gyártó

Goskino

Történet

Ogyessza kikötőjében a munkások sztrájkolnak. A hajón matrózok egy csoportja Vakulincsuk vezetésével elhatározza, hogy csatlakoznak a sztrájkhoz. Másnap megtagadják, hogy egyenek a férges húsból készített ebédből. A hajó kapitánya a parancsmegtagadókra ponyvát dobat és lövetni akar rájuk, de a fedélzeten felsorakozott legénység átáll Vakulincsukék oldalára. A kialakult harcban a tiszteket lefegyverzik, a kapitányt lelövik, ám Vakulincsukot is halálos lövés éri. Holttestét partra szállítják és a mólón felravatalozzák, a város népe gyászolja. A kikötői lépcsőn gyülekező tömeg ellen katonaságot vezényelnek, esztelen mészárlás kezdődik. Válaszul a hajó ágyúi lövéseket adnak le a városi palotára. A flotta hajói felsorakoznak a lázadó hajó elfogására, ám azok matrózai is szolidárisak a Patyomkinnal, amely így győztesen kifuthat a tengerre, miközben felhúzzák rá a vörös lobogót.

Moszkvai bemutatásakor frenetikus sikert arat Ejzenstein egyszerűen és hatásosan megkomponált filmje, melyet az 1905-ös forradalmi felkelés huszadik évfordulójára forgatott. A Brüsszeli 12-be beválasztott film nemcsak a Szovjetunióban, hanem Nyugaton is nagy feltűnést keltett. Jóllehet a korabeli cenzúra több európai országban (köztük Németországban és Magyarországon) is betiltotta, a világ kritikusai számára mindmáig a filmművészet csúcsát jelenti, jóllehet Eizenstein a filmet megbízásra készítette.

Ezt írtuk a filmről:

Filmtörténet tizennégy részben (VI.) – Orosz montázsiskolák II.

A montázs fejlődése Eisenstein elméletének megjelenésével vett új fordulatot. Az orosz mester filmjeiben később a harsány „attrakciók montázsa” helyébe fokozatosan a filozofikusabb, még elvontabb „intellektuális montázs” lép. Ám a hatalmas, műveletlen néptömegek közötti politikai agitációra a mindenféle „művészieskedéstől” mentes, egyszerű, közérthető mozgóképek a legalkalmasabbak. A pudovkini, majd a dovzsenkói stílussal a bonyolult montázsbűvészkedések kora végképp lejár.

Tanulmány, 2001. augusztus 15. – írta Geréb Anna

Olvasd tovább