De jó lehetett ott lenni! – A koncertfilmekről és pár rendhagyó példáról

2019. szeptember 4. – írta Pernecker Dávid

A hang, a dalok, a zene, a színpadon látható munka és koreográfia adott, de mindez a koncertfilmekben a montázs, a kép- és hangvágás, a szerkesztés alkotóelvei mentén válik a koncertet kiegészítő, kibővítő dokumentummá, melynek hangulata, hangvétele, tempója és dinamikája strukturált és manipulált. A koncertfilmek évtizedek óta bevetté vált, kellemetlenül és unalmasan standardizált beállításain túl is van azonban élet. Akadnak olyan filmek, melyek ebben az elhanyagolt dokumentumfilmes alműfajban is képesek újat mutatni, máshogy gondolkodni.

Robog a woodstocki busz – Ang Lee: Taking Woodstock / Woodstock a kertemben

2010. január 11. – írta Verpeléti András

Ang Lee Woodstock-filmjét leginkább a keveredés jellemzi – mindenféle szinteken: keverednek benne a műfajok, hangulatok, még a filmnyelvi stílusok is. Korrajzot, esetleg a ’69-es év egy újabb lenyomatát, netán sztárparádét nem érdemes benne keresni – nem is találnánk meg. A Woodstock a kertemben többé-kevésbé személyes történet a legendás fesztivál szervezéséről, amely azonban képes mellőzni a szirupos nosztalgiát.