„Nagy szerencse, ha az ember azzal foglalkozhat amit igazán szeret.” Ezt egy terepszemle során mondta nekem egy Békés megyei boncorvos. Ugyanazzal a kíváncsi, élénk tekintettel beszélt szakmájáról, mint Várhegyi Rudolf, aki szintén vagdos, csak épp szervetlen anyagokat, dialógokat, hangsávokat. Rudolfot számos hazai rendező hívta már csapatába, például Péterek (Tímár, Gothár, Gárdos, Politzer) és Andrások (Muhi, Szőke, Kardos), no meg számtalan kisjátékfilm-rendező is. Különbség is van persze a boncorvosok halottai és Rudi hallottai közt. Utóbbiak közszemlére tétetnek.
Almodóvar élők és holtak világát elegyíti legújabb filmjében. A Volver a lét határvonalain göngyölíti a történetet, egy olyan reálmese köntösében, ahol a csodáknak egyszerűen nincs helye még akkor sem, ha több alkalommal is kacérkodik a rendező a feltámadás misztériumával.
